A hiúzfajok elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Európa és Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein honos, de a legtöbb élőhelyen ritka, gyér az állománya.

A hiúzok testhossza 1 m körüli, további 15-25 cm az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt (pamacs), amelyet a régebbi időkben fülpamatnak is neveztek.

Szőrük színe a középbarnától az aranysárgán át a bézsfehérig változik és időnként sötétbarna foltok tarkítják. Minden hiúzfaj szőre a mellkasán, a hasán és a lábak belső oldalán fehér. Színezetük, szőrzetük hossza és mancsméretük az elterjedési területük éghajlatától függően változik.

Hallása, látása és szaglása kiváló, remekül rejtőzködik. Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszik, hogy egyetlen, 3-4 m-es ugrással támadja meg áldozatát. Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti.

A hidegebb északi éghajlaton a szőrük vastagabb és világosabb, valamint szőrrel jobban benőtt, párnázottabb mancsuk jól biztosítja a havon történő járást.

Mellső lába a hátsó hosszának csupán 80 százalékát éri el, ezért úgy tűnik, mintha fara nehezebb volna. Így már alkata is arra enged következtetni, hogy a hiúz gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes. Hátsó lábán a karmok kevésbé erősen görbültek, mint a mellsőn, ahol a körülbelül 4 centiméteres karmok szinte sarlószerűen hajlanak hátra. Futás közben az állat visszahúzza őket hüvelyükbe. Rossz távfutó.

Éjszakai ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint nyulak, őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok.

Magaslati erdőkben, sűrű cserjékkel, náddal és magas fűvel borított területeken él és változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában földi üregekben, vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát. Bár ez a macskaféle a földön vadászik, képes fákra mászni és gyorsan úszni, halakat fogni.

Altalában magányos, bár egy kisebb hiúzcsapat időnként együtt vándorolhat és vadászhat.

Néhány általános, de legalább ugyanennyi különleges tulajdonságát ismertünk meg a hiúzoknak.

Ismerkedjünk meg részletesebben a négy fajjal!