Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Magyarországon rendszeresen fészkel, nem vonul. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Télire az állomány fel is szaporodik, mert északabbról is érkeznek egyedek.

Közepes nagyságú bagoly. Testhossza 35-40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege pedig 220-440 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek.

Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket kedveli.

Ragadozó madár, rágcsálókra vadászik nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog - főleg verebeket. Leshelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik.

Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti.

Fészket nem épít, helyette főleg az elhagyott varjúfészkeket használja. A hím jelöli ki a területet, de az alkalmas fészket a tojó választja ki. A megfelelőnek talált fészekből akár el is zavarhatja a tulajdonost. A fészek helye lehet magas ágakon, de alacsony bokrokon is.

A 4-6 fehér tojását március második felében vagy április elején rakja le. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart. Enyhe teleken a párok már korábban kialakulnak. Ha a fészekalja elpusztul, költ később is.

A tojó az első tojás lerakása után azonnal kotlani kezd, így a fiókák között rendre egy-egy nap korkülönbség van. 27-28 napig kotlik, csak késő este jön ki a fészekből, hogy a tollait rendbe szedje. Az eleséget a hím hordja.

Fiókái fészeklakók. A fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot, a fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5-7 nap után nyílik ki. A fészket három hetesen, még röpképességük elérése előtt elhagyják és a környékbeli fák koronájában ugrándozva szétszóródnak. Este panaszos, síró hívóhangjukkal jelzik hollétüket. Ez a hangos, elnyújtott és magas "pí-í" a tavaszi, nyári esték (májustól augusztus végéig) jellemző hangjainak egyike. A fiókák akár egész este vijjoghatnak.

Egy hónapos koruk után tanulnak meg repülni, ez után szüleik egy ideig még etetik őket. A ragadozók (róka, nyest, héja és egerészölyv) főleg a röpképtelen fiókákat veszélyeztetik.

Október végén, ovemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8-10, de néha akár 80-100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik ezeket a helyeket.

Csupán embermagasságban ül néha és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000.- Ft.

Dél-Európában, a Közel-Kelet egyes részein és Oroszország területén át egészen Mongóliáig húzódik a költőterülete. Télen a Szahara és az Egyenlítő közötti területre költözik. Az utóbbi években csökkent az állománya. Magyarországon kis számban, de rendszeres fészkel.

Testhossza 19-21 centiméter, szárnyfesztávolsága 55-65 centiméter, testtömege pedig évszaktól függően változik. 80-95 gramm között. Fakéregszínű, szürke, barna és fekete tónusú álcázó tollazata szinte láthatatlanná teszi ezt a kis madarat. A tollbóbitának semmi köze nincs a hallószervhez.

Veszély esetén a bagoly lesimítja a tollazatát, merev, egyenes tartást vesz fel, és félig behunyja a szemét. Ilyenkor letört ághoz hasonlít. Ez a testtartás csak nappal figyelhető meg.

Napközben egy ágon pihen és éjjel megy vadászni. Tápláléka főként rovarok, kisebb emlősök, gyíkok és madarak.

Napközben a fákon pihennek, sávozott tollruhájuk jól rejti őket az ágak között. Veszély esetén megdermednek, tollfülüket kihegyezik, és igyekeznek minél jobban beleolvadni a környezetükbe.

A meleg és száraz élőhelyeket kedvelik.

Egyenletes szárnycsapásokkal gyorsan repülnek. A nyílt térségeken vadásznak. Többnyire egy leshelyről csapnak le, és kiszemelt zsákmányukat lábaikkal ragadják meg. Előfordul, hogy éjszakai lepkéket kapnak el a levegőben.

A füleskuvikok nyílt erdőkben, parkokban és kertekben költenek. A fészek általában egy odú egy fában vagy falban, de néha egy másik faj, egy varjú régi fészke is lehet.

A fészek általában 4-5 tojást tartalmaz, melyek fehérek, 31 mm × 27 mm méretűek és körülbelül 13 g-osak. Csak a nőstény kotlik, a tojások 24-25 nap után kelnek ki. Költés idején a hímek is nappal vadásznak, az eleséget a tojó és a kikelt utódok számára ők hordják a fészekbe. A tojók kotlanak vagy őrzik a fiókákat, A fiókákról mindkét szülő gondoskodik, eteti őket. 21-29 napos korukban repülnek ki, 40-50 napos korukban függetlenednek szüleiktől. Az ivarérettséget egyéves korban érik el. Költöző madár. Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi értéke 100.000.- Ft.

Európában, Skandináviában, Szibériában és Észak-Amerikában szigetszerüen fészkel. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők és mérsékelt övi erdők. Állandó, de kóborló faj. Magyarországon kis számban fészkel, de inkább kóborlóként van jelen.

A bagoly kicsi, nagy fejű és hosszú szárnyú. Mindkét nem hasonló megjelenésű, bár a nőstények nagyobbak. A hímek jellemzően 21-25 cm hosszúak, szárnyfesztávolságuk 55-58 cm, míg a nőstények nagyobbak, 25-28 cm, szárnyfesztávolságuk 59-62 cm. A nőstények 130-215 g súlyúak, és nehezebbek, mint a hímek, amelyek 93-140 g súlyúak. Csüdje tollas, hogy kis áldozatok ne tudják megharapni. Csőre horgas, színe piszkos fehér.

Rendkívül magabiztos, kevés vagy semmilyen félelmet nem mutat az emberekkel szemben és csak akkor repül el, ha 3-5 méteren belül megközelítik.

Éjszaka, nesztelenül cserkészi be áldozatát. Főként pocokkal és más emlősökkel - egerekkel, mókusokkal, vakondokkal, cickányokkal és denevérekkel - táplálkozik, de madarak, kisebb kétéltűek, rovarok is szerepelnek étrendjében.

A baglyok monogámok, egyéves koruk után évente egyetlen fészket nevelnek. A költés hosszú udvarlási folyamattal kezdődik, amelynek során a hímek akár 102 napig is udvarolnak, február közepétől április közepéig, a környezeti tényezőktől, a zsákmány mennyiségétől, elérhetőségétől és az időjárástól függően.

A fészek egy üreg egy fában, amelyet gyakran harkály vés ki, de szívesen használnak fészekodúkat is. A költési időszak 28-36 napig tart. A fészek 3-7 tojásból áll, amelyeket 2 napos időközönként raknak le. A tojások fényes fehérek, 33 mm × 26 mm méretűek és körülbelül 11,7 g súlyúak.

Csak a nőstény kotlik, melyet már a második tojás lerakásától kezd el. A tojások nagyjából - a lerakásnak megfelelően - kétnaponta kelnek. A hím az első 3 hétben hozza a táplálékot a fészekbe, amit a nőstény 2 hétig felaprít, amíg a fiókák segítség nélkül nem tudnak enni. A fiókák 28-36 nap után kirepülnek, és 3-6 héttel a fészeküregen kívül válnak önállóvá.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000.- Ft.

Az Antarktiszon kívül minden földrészen megtalálható. A nyílt terepeken, illetve erdőszéli területeken szeret vadászni.

Testhossza 33-39 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 80-95 centiméter. Közepes termetű, karcsú testű, hosszú szárnyú és lábú bagoly. Szív alakú arca világos, szeme sötét. Tollazata nagyon világos (a hímeké különösen.), ami röptében tűnik fel. Röpte emlékeztet az erdei fülesbagolyéra, lassú, csapongó és elegáns. Röptében hosszú nyakúnak, rövid farkúnak látszik, lábát szitálás közben gyakran lelógatja.

A gyöngybagoly kevesebb szárnycsapással, lassan és halkan repül. Szinte hangtalanul repül, melyet többek között a nagymértékben ívelt szárnyai segítik, mivel ezáltal mindegyik szárnycsapás nagyobb felhajtóerőt hoz létre. A levegő ebben az esetben gyorsabban áramlik a hajlított szárny felső oldalán, ezáltal csökkentve a nyomást. A szárny így könnyebben emelkedik az alacsonyabb nyomás irányába.

Ugyanakkor a szárnyakon elhelyezkedő tollak végei aerodinamikailag jól kialakítottak, amely csökkenti a hanghatással járó turbulenciát. A tollak selymes felülete is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb hangot bocsássanak ki, amikor egymáshoz dörzsölődnek mozgás közben. A csendes repülést elősegíti az is, hogy a gyöngybaglyok rendelkeznek az egyik legsűrűbb tollazattal a hasonló testfelépítésű madarak közt, ami elnyeli a repülés közben kiváltott hanghatásokat.

Hangja: A tojó pergő rikoltását többször ismétli, (a hím ritkán hallatja hangját). A riasztást egy éles rekedt visítást gyakran röptükben hallatják. A nászhang hosszú (kb. 2 mp-ig tartó) fújtató, gyakran ismételt rikoltás. A fiókák elnyújtott horkolásszerű hangon kérik az eleséget.

A legtöbb bagolyhoz hasonlóan a gyöngybagoly is szürkületi vagy éjszakai életmódot folytat, teljes sötétségben vadászva kifinomult hallására támaszkodik. Gyakran röviddel alkonyat előtt válik aktívvá, és nappal is látható, amikor egyik pihenőhelyéről a másikra költözik.

A megmunkált földek jó vadászterületet jelentenek számára és előszeretettel vadássza a kártékony rágcsálókat. Fogyaszt, cickányokat, madarakat, sőt ritkán denevért és kétéltűeket is, rovarokat csak ritkán, elenyésző mennyiségben. Az emészthetetlen csontokat és szőrt köpet formájában felöklendezi. Esetenként egyes békafajok - főleg ásóbékák - is étlapjára kerülnek.

A kisebb zsákmányt csőrük és karmaik segítségével darabokra tépik és teljes egészében, - csontokkal és szőrrel, tollal - együtt megeszik, míg a 100 g-nál nagyobb zsákmányt, például a nyulakat, a patkányokat feldarabolják és az ehetetlen részeket eldobják.

A régi néphittel ellentétben a gyöngybagoly nem eszik háziállatokat.

Lakott területeken és környékükön fészkel. Szívesen beköltözik templomtornyokba, elhagyott istállók, házak padlására, vagy számukra megfelelő költőládába.

Fő költési időszaka márciustól októberig terjed, de a költéskezdet függ a zsákmányállatok egyedsűrűségétől és az időjárási viszonyoktól. Nagy táplálékbőség esetén korán kezdi a fészkelést. Hazánkban a táplálékviszonyok függvényében két sikeres költése lehetséges.

A költési időszakot a hím messze hangzó kiáltásai vezetik be. A tojó átlagosan 2, 5 naponként rak le egy tojást és már az első lerakása után kotlásba kezd. Általában a tojó üli a fészekaljat, a hím közben eteti párját. Egy fészekalj 5-6, tojásból áll, melyen 27-34 napig kotlik.

A kelés a tojások lerakásának sorrendjében történik, így a fiókák között fejlettségbeli különbség van, amely a kirepülésig megmarad.

A fiókák kirepülés előtti mortalitása erősen függ az időjárástól. Hideg csapadékos időben a szülők nem képesek elég táplálékot hordani, ezért a kisebb fiókák hamarabb elpusztulnak. Magyarországon rendszeres fészkelő. 1000 pár körül ingadozik a fészkelők száma.

Nem vonul, költési időn kívül a fészkelőhely környékén kóborol, attól nagyobb távolságra csak ritkán távolodik el. A fiatal madarak kóborlási hajlama nagyobb, az idős példányok ragaszkodnak a költőhelyeikhez.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1985-ben "Az év madarává" választotta.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000.- Ft.

Az északi-sarkkör területén költ, Izlandtól és Skandináviától keletre Kelet-Szibériáig, valamint Alaszkában, Kanadában és Grönlandon is. Költőterületének legdélebbi pontja Norvégia magashegységi területein van. Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán, füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli. Magyarországon rendkívül ritka kóborló.

Elterjedési területén belül olykor jelentős mértékben vándorol, ott költ, ahol kellő mennyiségű táplálékot talál. Elsősorban fő táplálékállatainak, a lemmingek mennyiségétől függően fordul elő egy adott területen.

Méretben majdnem eléri az uhu (Bubo bubo) nagyságát. A kifejlett egyedek testhossza 52-70 centiméter, szárnyfesztávolsága 125-145 centiméter. A tojó egyötödével nagyobb, mint a hím. A hím egyedek 52-65 centiméter hosszúak, míg a tojók 60-70 centiméteresek is lehetnek. A testtömeg alakulása is hasonló a két ivarnál. A kisebb testű hímek tömege 0,7-2,5 kilogramm, míg a testesebb tojók 0,8-3 kilogramm tömegűek.

A hím tollazata majdnem teljesen fehér. A tojó tollazata fehér, sötéten mintázva, ami jó álca költéskor. A fiókák tollazata szürke színű.

Feje - mint minden bagolyfajé - kerek. Fekete csőrének tövét sűrűn beborítják az apró pehelytollak. Szemei sárga színűek.

Éjszakai ragadozómadárként elsősorban szürkületkor, de ritkábban nappal is vadászik, melynek során egy nyílt terület legmagasabb pontján várakozik a közelben felbukkanó prédára. Így teljes vadászterületét belátja egyhelyben ülve, hiszen fejét 270°-ban képes körbefordítani.

A nem emészthető csontokat, szőrt, tollazatot, hengeres köpet formájában öklendezi vissza.

Táplálékát elsősorban kis termetű rágcsálók (lemmingek, egerek, patkányok, mókusok) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, alpesi hófajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem.

Egész életre szóló párkapcsolatban él. Kétévesen lesz ivarérett, a költési időszak májustól szeptember közepéig tart, a pontos idejét a táplálék bősége határozza meg.

A hím az udvarlás során előbb egy "légi bemutatót" tart, gyakran zsákmánnyal a csőrében vagy a karmai között. Majd a földre leszállva folytatja a násztáncot, melynek végén zsákmányát a tojó elé helyezi.

Ritkán előfordul az is, hogy a zsákmányt repülés közben adja át a tojónak. A hím által foglalt territóriumban a nőstény választja ki a fészek helyét, mely valamilyen kisebb magaslat, dombocska. A nőstény ennek a kis magaslatnak a felszínén kis mélyedést kapar, és ebbe rakja tojásait anélkül, hogy bármivel kibélelné.

A tojó 3-11 sima, csillogóan fehér tojást rak, melyen 32-34 napot ül. A tojó az első tojás lerakása után már ül a tojásokon. A kikelt fiókákról mindkét szülő gondoskodik.

A fiókák körülbelül 25 nap után kezdenek repülni, és 5-7 hetes korukban kezdenek el saját maguk vadászni. Fiókáit agresszívan védi, még az emberre is képes rátámadni. Azokban az években, amikor kevés a zsákmányállat, a hóbagoly lemond a költésről, és nem nevel utódokat.

Természetes ellenségei a rókák, szürke farkasok és a nagy termetű ragadozómadarak. Szabadon 15 évet él, de fogságban elérte a 28 évet is.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 100.000.- Ft.

Európa és Ázsia mérsékelt égövi vidékein, a Földközi-tenger vidékén, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Kínával bezárólag Ázsiában élnek. Behurcolták Új-Zélandra és Nagy-Britanniába, ahol Angliában és Walesben elterjedt madárfajjá vált.

Fejtetője lapos, testalkata tömzsi, vaskos, farka rövid. Tollazata szürkésbarna, melyet fehéres színű csíkozások, pöttyök tarkítanak. Testének alsó részei világosabb színűek, melyeket sötétbarna csíkozások és pöttyök tesznek változatossá. A két nem között nincs nagyobb megjelenésbeli eltérés.

A kuvik kis termetű bagolyfaj. Testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-58 centiméter. A hímek testtömege 140-240 gramm, míg a tojóké 170-250 gramm közötti általában.

Nem költöző madárfaj, a nyílt térségeket kedveli. Ilyenek a mezőgazdasági művelésbe bevont területek, erdősávok, erdőségek szélei, parkok és kertek, gyümölcsösök, a sztyeppék és a köves félsivatagos területek is. Fátlan vidékeken is feltűnik, mint amilyenek a homokdűnék, különböző romok, kőfejtők és felszíni bányák környéke. Időnként bemerészkedik a falvakba és a külvárosi részekre is. Táplálkozásához a rovarokat, a földigilisztákat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után hüllőkre, kisemlősökre és kisebb madarakra vadászik. Rendszerint egy magaslati pontról figyeli a terepet, készen arra, hogy lecsapjon a zajt keltő apró élőlényekre. Zsákmányát a földön ejti el, ám üregekben és egyéb rejtett helyeken táplálékot raktároz. Táplálékának 20-50 százalékát kisemlősök, 24-49 százalékát rovarok alkotják.

Nem épít fészket, fészkelőhelyét élőhelyének körülményei alapján választja meg, ezért találkozhatunk a kuvikok fészkével üregekben, fák odvaiban, sziklák rései közt, falakon, ódon épületekben, folyók partfalaiban, illetve nyulak üregeiben.

Monogám madár, amely a párjával marad annak élete végéig. Területéhez hűségesen ragaszkodik és a betolakodókat a hímek tartják távol.

Költési időszakban a tojó kotlik a tojásokon, miközben a hím táplálja őt. Egy hónappal a tojásrakás után kikelő fiókákat eleinte a nőstény, majd később mindkét szülő eteti.

A kirepülő fiókák elköltöznek szüleik területétől.

A népnyelv halálmadárnak, halálbagolynak is nevezi, egyes tájakon használják még a csuvik elnevezést is.

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a "halálmadár" kifejezés, amivel ezt a kistermetű bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem puszta véletlenről van szó, a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van.

A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig rovarokból áll. A faluhelyeken, tanyákon, külvárosi területeken a haszonállatok tartása természetes volt. Az állatok léte, a nem kívánatos legyek, szúnyogok és egyéb rovarok számára is biztosították az életlehetőséget, ezért azok elszaporodtak.

A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított, akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában.

Köztudott, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény, a rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet, és a nagybeteg éppen azon az éjszakán hunyt el, a kis bagolyból a halál előhírnöke lett.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988. évben "Az év madarává" választotta.

Tudományos nevét Pallasz Athéné ókori hellászi istennő tiszteletére kapta, ugyanis a kuvik egy görögországi alfaja volt Athéné szent madara.

A macskabagoly nem vándorló madár, elterjedése szakaszosan húzódik a mérsékelt égövi Európában, Nagy-Britanniától és az Ibériai-félszigettől kelet felé Nyugat-Szibériáig. Írországból hiányzik, csak ritka kóborló példányként fordul elő a Baleár- és Kanári-szigeteken. Északnyugat-Afrikában pedig a közeli rokon maghrebi bagoly (Strix mauritanica) váltja fel.

Nevét szürkületkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly.

A madár testének alsó része világos, sötét csíkokkal, felső része pedig barna vagy szürke. Robusztus madár, 37-46 cm hosszú, 80-105 cm-es szárnyfesztávolsággal.

Súlya 385 és 800 g között változhat. Nagy, lekerekített fejéről hiányoznak a fülbojtok és a sötétbarna szemeket körülvevő pofaszakáll általában egyszerű. A nőstény sokkal nagyobb, mint a hím, 5%-kal hosszabb és több mint 25%-kal nehezebb.

Alföldi madár. Lombhullató és vegyes erdőkben, néha tűlevelű ültetvényekben található, előnyben részesítve a vízhez való hozzáféréssel rendelkező helyeket. A temetők, kertek és parkok lehetővé tették, hogy elterjedjen a városi területekre is.

Szinte kizárólag éjszaka vadászik, leshelyéről figyeli az áldozatát, mielőtt leugrik vagy hangtalanul lesiklik rá. Amikor vannak táplálékkiegészítői, nagyon ritkán nappal is vadászik, Sokféle zsákmányt fogyaszt, főként erdei rágcsálókat, de más emlősöket is, egy fiatal nyúl méretéig, valamint madarakat, földigilisztákat és bogarakat.

A városi területeken a madarak teszik ki az étrend nagyobb részét, és olyan fajokat is elejtettek és megettek, mint a tőkés réce. A zsákmányt jellemzően egészben nyelik le, az emészthetetlen részeket pedig bagolyköpet formájában öklendezik ki. Ezek főként rágcsálószőrből állnak, gyakran kiálló csontokkal, és csomókban találhatók a pihenő- vagy fészkelőhelyként használt fák alatt.

A macskabaglyok egyéves koruktól párosodnak, és általában monogám kapcsolatban maradnak együtt életük végéig. Egy már kialakult pár territóriumának határait egész évben védik. A pár napközben egy fatörzs közelében lévő ágon rejtőzködik, és általában júliustól októberig külön-külön pihennek

A macskabagoly jellemzően faodvakban fészkel, de régi szarkafészkeket, mókusfészkeket vagy épületek üregeit is használja és szívesen foglal el fészkelőodúkat.

Februártól kezdve fészkel, fényes fehér tojásai 48 mm × 39 mm méretűek és 39,0 g súlyúak. Jellemző a két-három tojásból álló fészekalj, melyen 30 napig, a kelésig kotlik, a pihés fiókák további 35-39 nap elteltével repülnek ki. A kotlást a nőstény egyedül végzi, a hím a fészkelő tojót ellátja eleséggel. A fiatalok általában tíz nappal a kirepülés előtt elhagyják a fészket, és a közeli ágakon rejtőznek el.

Kirepülés után két-három hónapig a szülők még gondoskodnak a fiatal madarakról, de augusztustól novemberig a fiatalok szétszélednek, hogy saját területet találjanak maguknak.

Élettartamuk öt év, de egy vadon élő macskabagoly esetében 18 év feletti, egy fogságban tartott madár esetében pedig 27 év feletti életkort is feljegyeztek.

A macskabagoly ragadozói közé tartoznak a nagy madarak, mint például az uráli baglyok, az uhu, az eurázsiai héják, a szirti sasok és az ölyvek. A nyest fosztogathatja a fészkeket, különösen ott, ahol a mesterséges odúk megkönnyítik a baglyok megtalálását.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000.- Ft.

Az Antarktisz és Ausztrália kivételével minden kontinensen előfordul, így az egyik legelterjedtebb madárfaj. Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, a Karib-térségben, Hawaiin és a Galápagos-szigeteken költ. Részben vándorló madár, télen délre költözik elterjedési területének északi részeiről. Magyarországon rendszeres, kisszámban fészkel a Hanságban és a Hortobágyon.

Főként éjszaka vadászik, de köztudott, hogy ez a bagoly nappali és szürkületi életmódot is folytat. Nappali vadászata egybeesik a pocok, - a kedvenc zsákmánya - magas aktivitású időszakaival. Nyílt mezőkön és füves területeken általában csak 30-50 cm-re a talaj felett repül, mielőtt lábbal előre lecsapna zsákmányára. Tápláléka mindenféle rágcsálóból áll, hazai viszonyok között legjellemzőbb tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), de emellett számos más rágcsáló-fajt is fogyaszt.

Az ivarérettséget egyéves kortól éri el, a költési időszak márciustól júniusig tart.

A bagoly a földön fészkel préri, tundra, szavanna vagy rét élőhelyeken. A fészkeket alacsony növényzet rejti, és gyomok, fű vagy tollak szegélyezhetik. Egy átlagos fészekaljban 4-7 fehér tojás található, melyeken a nőstény kotlik 21-37 napig. Az utódok öt hetes korukra repülnek ki. Ez a bagoly arról ismert, hogy sérültnek teteti magát és látszólag megnyomorodott szárnyával elcsalogatja a ragadozókat a fészkétől.

Ez a faj Észak- és Közép-Európa erdőiben található, Szibériáig. Magyarországon alkalmi vendég, de inkább csak ritka kóborló. A tajga tűlevelű erdőiben és vegyes erdőkkel tarkított magasabb hegyvidéki régiókban található. Ezeken a területeken hűvösebb a hőmérséklet és több a csapadék, mint a közeli síkvidékeken.

Európa legkisebb baglya. Általában tisztások szélein él, nedves vagy mocsaras vidékekkel körülvéve, vízforrás közelében. A nőstények 17-19 cm hosszúak, a hímek kisebbek, a 15-17 cm-t érik el. A nőstények súlya körülbelül 65-75 g, a hímeké pedig 50-65 g. Színe a vörösestől a szürkésbarnáig terjed, hátán pöttyökkel. Farka sötétebb, mint a teste, öt keskeny, fehéres csíkkal. Kicsi, rövid feje van, fehér vagy szürke szemöldökkel és sárga szemekkel. A nyak hátsó részén fehér félgallér található. A hasa többnyire fehér, barna pettyekkel. A csőr szürkéssárga és horgas.

A kifejlett egyedek egész évben a saját elterjedési területén tartózkodnak. Kivételt képezhetnek a zord telek, amikor átmenetileg délebbre költözhetnek. Szürkületben aktív, a napkelte és napnyugta közelében vadászik.

Saját testsúlyát elérő állatokra is rátámad. Étrendje főként apró emlősökből, pocokból, lemmingekből, denevérekből és egerekből, valamint apró madarakból, rigókból, keresztcsőrű madarakból, pintyekből és poszátákból áll. Képesek repülés közben madarakat elfogni.

Egyéb zsákmányaik lehetnek gyíkok, halak és rovarok. A törpebaglyok nagy mennyiségű apró emlőst és madarat tárolnak az ősszel összegyűjtött táplálékkészletekben, amelyekkel télen kiegészíthetik táplálékukat. Táplálékfelhalmozó viselkedésüket nagymértékben befolyásolják az időjárási viszonyok.

Faüregekben fészkel, gyakran régi harkályodvakban. A tűlevelűeket kedveli, de nyír- és bükkfákon is megtelepszik. A hím ragaszkodik a területéhez és akár hét évig is használhatja ugyanazt a fészkelőhelyet.

Három hét után a fiókák aktívak és a nőstény csak azért tér vissza a fészekbe, hogy ő is etesse őket és kitakarítsa a hulladékot.

A kirepülés 30 - 34 napos korban történik. A fiókák néhány napig még a fészek közelében maradnak, mielőtt teljesen önállókká válnának.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000.- Ft

Eurázsiában él. Kerüli az embert, a nehezen megközelíthető, sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyeket elszórtan fák borítanak. Manapság a parkokban, a városias vagy külvárosi területeken is felfedezhetjük őket, valamint hegységek menti települések közelében, esetleg elhagyott bányákban.

A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 60-75 centiméter, szárnyfesztávolsága 160-190 centiméter.

A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím, tömege 1750-4200 gramm között van, míg a hím tömege 1500-2800 gramm közötti. Háta rozsdabarna, feketés vonalkákkal, hasi része sárgás, hullámos barna rajzokkal. Tollfülei jól láthatók. Lábai tollasak, szárnyai nem érnek a farka végéig. Horgas csőre van, amivel könnyen tudja tépni a zsákmányát.

Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költési időszaka február és augusztus közé esik.

Gyakran más fajok fészkét foglalja el, vagy saját maga rakja egy védett sziklakiszögellésre, barlang bejáratához, a tajgán a talajra. A fészket a pár több éven keresztül is használhatja.

Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 34 napig kotlik. A költést a tojó egyedül valósítja meg. A hím táplálékot hoz a kotló tojónak és a kikelt fiókáknak és felnevelésükban a hím is szerepet vállal.

A fészkét hevesen védelmezi a betolakodókkal szemben.

A fiókák fészeklakók, és nagyjából 7 hetesen válnak röpképessé. A fiatalokról mindkét felnőtt gondoskodik körülbelül öt hónapig. A fiatalok 2-3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 31 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 20 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 60 évig is elélhetnek.

A népszerű rajzfilmsorozat, "Kérem a következőt!" főszereplője Dr. Bubó is egy uhu bagoly, erre utal a tudományos elnevezésből kölcsönzött neve is.

A hideg- és mérsékelt égövi Eurázsiában él Szahalintól és Japántól, Skandináviáig és a Kárpát-medencéig. Elterjedésének határa északon a 65. szélességi fok, délen a tajga déli határát követi. Magyarországon a Zempléni-hegység bükköseiben fészkel rendszeresen, de olykor az Északi-középhegység más erdeiben is költ.

Tollazata sápadt szürkésbarna, a hátán feltűnő sötét mintával. Feje kerek, arca szürkésbarna, csőre sárga vagy narancsszínű, szeme fekete. Tollfülei nincsenek. Keresztcsíkozott farka hosszú ékben végződik. Szárnyvégei kerekítettek. Röpte erőteljes, ivari dimorfizmusa nem feltűnő.

Éjjeli ragadozó, a tevékenységeinek csúcsa szürkületkor, vagy hajnalban észlelhetők. Táplálékának nagy százalékát kisebb emlősök teszik ki. Főleg rágcsálókat, ritkábban zsákmányul ejt fiatal vadnyulakat is. Néha madarakkal is táplálkozik, elégtelen préda esetén hüllőket, kétéltűeket is elfog. Nagyobb faodvakban vagy ragadozómadarak elhagyott fészkein költ és nagyméretű mesterséges fészekládákba is betelepül.

Rendszerint két tojást rak, a fiókák 27-34 nap után kelnek ki, mely idő alatt kizárólag a tojó kotlik, az eleséget a hím szállítja a fészekbe. Kb. 4 hét után elhagyják a fészket, de ilyenkor még röpképtelenek, ekkor már mindkét szülő gondoskodik az etetésről és a fiókák védelméről.

Az uráli bagoly erős védelmező és agresszíven támad, ha fészkéhez vagy fiókájához más élőlény, vagy akár egy ember közelít. Erőteljes karmaival könnyen megvakíthat egy embert, mivel elsősorban a fejet támadja.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft