A galambfélék (Columbidae), vagy közismert nevükön galambok, a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe tartozó család. 42 nem és 313 faj tartozik a családba.

Természetesen arra nincs lehetőségünk, hogy az összes fajt és ezeken túl a kitenyésztett fajtákat is vizsgáljuk, ismertetőnkben csupán a Kárpát-t-medencében honos fajokra szorítkozunk.

A galamb sokáig elsősorban élelem volt. Az ókorban olyan értékes volt a húsa, hogy a zsidóknál, a bárány mellett a galamb volt a másik szent áldozati állat. A középkorban is sokfelé fogyasztották. A többi háziállattól eltérően a galambokat nem vágták le a tél beköszönte előtt. Ekkoriban nem tároltak sok takarmányt télire az állatoknak, ezért ősszel a tenyészállatok kivételével mindegyiket leölték. A galambok azonban kevés táplálékkal is beérik, eléltek a háztartási maradékon is, tehát őket életben hagyták, hogy egész télen át friss hússal láthassák el gazdáikat. Európa nagy részén a galambokat ma már ritkán tenyésztik húsukért, inkább hobbiállatként tartják őket. Ázsiában azonban ma is gyakran fogyasztják őket. A vadon élő galambokat Európa-szerte kedvelt vadászzsákmánynak tekintették, a gyakoribb fajokat mindenütt vadászták – egyes fajokat ma is szárnyasvadként hasznosítanak.

A legtöbb vallásban a galamb békés lény (ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot), szemben a sólyommal és sassal, amelyek az erő, a hatalom és erőszak megtestesítői.

Az ókori Mezopotámiában a galamb Istar anyaistennő szent madara volt, a szerelmet és termékenységet szimbolizálta.

Szíriában ebben az időben szintén szent állatnak számított, egyáltalán nem fogyasztották és súlyosan büntették azt, aki megzavarta a madarakat.

Az ókori Görögországban a galamb Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének volt a szent madara.

Japánban a galamb megjelenése mind a mai napig szerencsés előjelnek számít.

A galamb sokszor előfordul a Bibliában, úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Legismertebb előfordulása az olajágat a csőrében hozó madár, amelyik jelezte Noé számára az özönvíz végét.

A zsidó kultúrában emellett a szerelem jelképe is volt. A kereszténységben a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket többnyire fehér galamb formájában ábrázolják. A Szentlélek hivatalos szimbólumává 325-ben, a niceai zsinaton választották meg.

A középkor óta tartják úgy, hogy a meghalt emberek lelke galamb képében hagyja el a testet és száll fel a mennyországba.

Az iszlám világban a galamb az őszinteség megtestesítője. A galambok fogalma alatt a 20-21. századi nemzetközi politikában és sajtóban (és később a magyarországi politikai közéletben is) a békülékenyebb, kompromisszumokra hajló politikai erőket nevezik a radikális gondolkodást követő "héják" ellentéteként.