A galambfélék (Columbidae), vagy közismert nevükön galambok, többnyire búgó hangúak. Erdőben, részben sziklás vagy a szárazföldi területen élő, ügyesen repülő madarak.

A magyar galamb szó az azonos jelentésű latin columba szó északolasz golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel. A latin szó él családnévként Kolumbusz nevében (latin Christophorus Columbus, azaz "Galamb Kristóf"), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében, de ez a jelentése a tévésorozatból ismert Columbo felügyelő nevének is.

A magyar galamb szó is több település nevében szerepel, mint Galambok (Magyarország), Galambos (Kárpátalja), Galambod és Nagygalambfalva (Erdély) és Galambóc (Szerbia).

A galambok szinte minden szárazföldi élőhelyen megtalálhatók a trópusoktól a mérsékelt övi erdőkig, a sztyeppékig és félsivatagokig, a tüskés bozótosokig, a tenger szintjétől egészen a hóhatárig a Himalájában.

A fajok többsége nem költöző madár, jól repülnek. Néhány faj viszont hosszú távú vonuló.

Többnyire zömök, erőteljes felépítésű madarak, a legtöbb faj közepes testméretű.

Mérettartományuk a kis termetű törpegerléktől, melyek alig nagyobbak a verébnél, egészen a koronás galambokig terjed, melyek súlya a 2 kilogrammot is meghaladhatja.

A legtöbb faj fákon él, főként a lombkoronában, de talaj- és sziklalakó is akad köztük. A galambok magevők, a magokat a talajról szedegetik fel és azokat erős zúzájuk őrli meg. Egyes évszakokban fogyaszthatnak zöld leveleket, rügyeket, virágokat és kevés gyümölcsöt is. Több faj komoly mezőgazdasági kártevővé válhat az érő termés fogyasztásával, vagy az elvetett mag kiszedegetésével.

A magevő fajoknak rendszeresen inniuk kell. Más madarak többségétől eltérően a galambok nem kortyonként isznak, hanem csaknem az orrnyílásukig vízbe dugják a csőrüket és így szívják fel folyamatosan a vizet.

A galambok hangja fajonként rendkívül változatos. Búgnak, burukkolnak, turbékolnak, kacagnak. Egyes fajok füttyhöz hasonló vagy rekedt hangra is képesek, de igazán hangosan kiáltani egyik faj sem tud. Úgy tűnik, hogy riasztó hangjuk nincs. Meneküléskor erősebben csapkodnak szárnyaikkal és azok csattogó hangja jeladás a többi egyed számára.

Rendszerint a tojó építi a fészket, de a hím hordja a fészekanyag többségét. Valamennyi faj tojása mintázatlan fehér vagy fehéres. A fajok többsége két tojást rak, de a nagyobb fajok és a legtöbb trópusi gyümölcsgalamb csak egyet.

A költési időszak nagyon rövid és a fajok többségének több költése is van egy szezonban, egyes esetekben akár nyolc is lehet. Ehhez a szaporasághoz a rövid kotlási idő (13-18 nap) is hozzájárul.

A fiókák rövid idő alatt röpképesek, egyes fajok fiókái már két hetes korukban repülnek. Az egymást követő fészekaljak szinte átfedik egymást, vagyis az előző fiókák még a fészekben vannak, amikor a tojó már ugyanabba a fészekbe lerakja a következő tojásokat.

A kotlásban és a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz és mindkét ivar termel begytejet, ami energiában és ásványi anyagokban gazdag és hozzásegíti a fiókákat a gyors növekedéshez.

A galambok azon ritka madarak, melyek tejjel táplálják fiókájukat. A begyükben képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. .

A kotlási időszak félidejénél a begy egy részének szövetei megvastagodnak, vérerek hálózata szövi be azokat. A begy fala ezen a részen akár háromszorosára is megduzzadhat. Erről a szövetről tejet tartalmazó sejtek válnak le és gyűlnek össze a begyben, melyben a takarmányszemek megpuhulnak. Ezt a keveréket a szülők felöklendezik, és a fiókákat etetik vele. A begytej sűrű képződmény, állaga a túróhoz hasonlít. .

A galambfélék családjából viszonylag kevés faj él az európai kontinensen, de azok közül szinte mindegyik költ a Kárpát-medencében, így Magyarországon is.

A balkáni gerle egy Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos galambfaj. Betelepítették Japánba, Észak- és Közép-Amerikába, valamint a Karib-térség szigeteire is. Elsősorban az emberi településeket keresi.

Hazánkban rendszeres fészkelő, állománya állandó.

Testhossza 30-33 centiméter, szárnyfesztávolsága 45-55 centiméter, testtömege pedig 170-240 gramm közötti. Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fehérrel szegélyezett fekete nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.

A balkáni gerle nem félős, gyakran emberi lakóhelyek közelében táplálkozik, beleértve a madáretetők látogatását is.

A legnagyobb populációk mezőgazdasági épületek körül találhatók, ahol gyakori a kiszóródott gabona, vagy ahol az állatokat etetik.

Az emberi lakóhelyek közelében költenek, ahol bőséges a táplálékforrás és vannak fészkrakásra alkalmas fák. Szinte minden fészek 1 km-es körzetben található lakott épületektől. A nőstény két fehér tojást rak egy kis ágakból, galyakból hevenyészetten készített fészekbe, amelyeken éjszaka a tojó, a hím pedig nappal kotlik.

A kotlás 14-18 napig tart, a fiatalok 15-19 nap után hagyják el a fészket, de egy hétig még a közelében maradnak. Évente három-négy költés gyakori. A balkáni gerlék monogám faj, és megosztják a szülői feladatokat a fiókák gondozásában.

Magyarországon nem védett, vadászható.

Európában és Ázsia nyugati részén honos. Hegyvidéki bükkösök, öreg tölgyesek közt érzi jól magát, a modern erdőgazdálkodás nem kedvez neki, ezért állománya fogyatkozó.

Magyarországon rendszeres fészkelő. Februártól novemberig tartózkodik az erdőkben, de néha áttelel.

Testhossza 28-34 cm, szárnyfesztávolsága 60-65 cm, súlya a hímeknél 300-365 g, a nőstényeknél 285-290 g. Tollazata kékes-szürke, két rövid, sötétszürke vagy feketés szárnycsíkkal, valamint egy széles sötétszürke csíkkal a farok hegyén. Mellkasa enyhén rózsaszínes-lila, nyakának oldalán irizáló folt található, amelynek színe a beeső fény szögétől függően zöld és lila között változik. Szemei sötétek, csőre rózsaszín, sárga véggel.

A hím és a nőstény tollazata alapján nem különböztethető meg, bár a hímek valamivel nagyobbak, a fiatalok is hasonlóak, de hiányzik róluk az irizáló nyakfolt.

Csupán embermagasságban ül. Röpte gyors és szabályos, időnként éles szárnycsapásokkal, ami a galambokra jellemző.

Tápláléka főként növényi anyagokból áll; a fiatal hajtásokat és palántákat kedveli, de gabonát, rovarokat és csigákat is fogyaszt. Egyes területeken főként makkból és fenyőmagból áll. Változatos étrendje magában foglalja a bogyós gyümölcsöket, a babér- és galagonyaféléket, fügét, gabonaféléket, babot, borsót és a talajon való táplálkozás során szerzett apró gerinctelen állatokat.

Erdőkben, odúban fészkel. Ha teheti, a fekete harkály által készített odúban rendezkedik be. Fészekalja 2 tojásból áll. A szülők 16-17 napig felváltva kotlanak, a kikelés után a fiókákat begytejjel etetik. A fiatal madarak 28-29 nap után repülnek ki.

Magyarországon védett.

Természetvédelmi értéke 50000.- Ft.

Európa hidegebb északi és keleti részein, valamint Nyugat-Ázsiában vonuló madár, de Dél- és Nyugat-Európában elterjedt és gyakran tömegesen előfordul. Rendszeres fészkelő. A hazai állomány február-november hónapokban észlelhető, de át is telelhet..

Testhossza 40-42 centiméter, szárnyfesztávolsága 75-80 centiméter, testtömege 280-620 gramm közötti. A legnagyobb európai galambféle. A felnőtt madaraknak jellegzetes fehér folt van a nyakukon, a fiataloknál ez még hiányzik. Mindkét ivar egyforma, nyakuk és farkuk szürke, mellük vörhenyes-szürke. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna. A felrepülő madaraknál feltűnő a szárnyon lévő fehér folt.

Táplálékának nagy részét növényi részek alkotják. A fiatal hajtásokat és palántákat, a gabonát, a fenyőmagot, valamint bizonyos gyümölcsöket és bogyókat kedveli. Lárvákat, hangyákat és apró férgeket is esznek.

Ez a faj mezőgazdasági kártevő is lehet, különösen a gabonafélék esetében. Gyakran vadásszák, mivel a legtöbb európai országban legálisan prédának számít. Vidéki területeken óvatos, de meglehetősen szelíd, ahol nem üldözik.

Az örvös galambok az utak és folyók közelében lévő fákat kedvelik. Erdőkben, parkokban és kertekben lévő fákon költ, két fehér tojást rakva egy egyszerű fészekbe.

A tojások 17-19 nap után kelnek ki, a szülőmadarak begytejjel etetik a fiókákat. A fészket általában 33-34 naposan hagyják el. A költési időszakban a hímek agresszív viselkedést mutatnak egymással szemben.

A fészkek sebezhetők a támadásokkal szemben, különösen a varjak, szajkók és szarkák, de a hermelinek, valamint a patkányok és mókusok a fő fészekrablók.

Magyarországon nem védett, vadászható.

A szirti galamb természetes elterjedése Nyugat- és Dél- Európában , Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában található állandó élőhelyre korlátozódik. 1603-tól kezdődően európai hajókkal hurcolták be őket a világ nagy részére.

A vadon élő madarakat is beleértve a faj elterjedési területe igen széles, a becsült előfordulási kiterjedése 10 millió négyzetkilométer.

A szirti galamb kifejlett egyede 30-35 cm hosszú, szárnyfesztávolsága pedig 60-70 cm. A súlya 240-380 g közötti..

Sötét kékes-szürke fej-, nyak- és mellkastollai vannak, fényes zöldes-vöröses-lila irizációval a nyaktollai mentén. A halványszürke szárnyain található két fekete sáv is megkülönböztető jegy. A farok végén fekete sáv található. Az írisz vörösesbarna. A szemhéjak szürkék, nagyon keskeny kékes-szürke-szürke-fehér szemgyűrűvel. A csőr szürkésfekete, a lábak vöröstől rózsaszínig terjednek.

A vad szirti galambok sziklaalakzatokban és sziklafalakban élnek, repedésekben telepednek le fészkelésre. A vadon élő fészkelőhelyek közé tartoznak a barlangok, kanyonok és tengeri sziklák. Még a Szaharában is élnek, amíg a területen sziklák, víz és némi növényzet van.

Mindenevők, de a növényi anyagokat kedvelik, főként a gyümölcsöket és a gabonaféléket. Csapatokban vagy egyenként táplálkoznak a földön. A csoportok "felderítőkből" - amelyek felderítik a táplálékforrásokat, - és "fogyasztó galambokból" állnak, amelyek a felderítőket követik, és az fellelt táplálékkal csillapítják éhségüket. Általában a csoportokban nagyobb arányban vannak fogyasztó, mint felderítő galambok.

A galambok, a nyelőcsövükbe beleférő magokat fogyaszják. Előfordulhat, hogy apró gerincteleneket, például férgeket vagy rovarlárvákat fogyasztanak fehérjepótlóként. A legtöbb madár kis kortyokat iszik és ivás közben hátrahajtja a fejét, a galambok a csőrüket a vízbe mártják és folyamatosan isznak anélkül, hogy hátra kellene dönteniük a fejüket.

A vadon élő állatok udvarlási szokásait megfigyelhetjük a városi parkokban az év bármely szakában. A hímek felfújják begyüket, felpuffasztják a nyakukon lévő tollakat, hogy nagyobbnak tűnjenek, és ezáltal lenyűgözzék a tojókat és felhívják magukra a figyelmet.

Gyors lépésben közeledik a tojóhoz, miközben ismétlődő halk hangokat hallat, gyakran meghajolva és megfordulva, ahogy közelebb ér. Először a nőstény mindig rövid távolságra elsétál vagy elrepül, a hím pedig követi, amíg meg nem áll. Ekkor folytatja a meghajló mozdulatot, és nagyon gyakran teljes vagy fél köröket lejt a nőstény előtt. A hím ezután öklendezve eteti a nőstényt, ahogyan a fiókákat eteti.

A faj a begytejtermelés képessége miatt az év bármely szakában képes szaporodni, de a csúcsidőszak tavasszal és nyáron van, amikor a táplálékkészlet elég bőséges. A tojásrakás évente akár hatszor is megtörténhet. Fészkelési helyek a part menti és hegyi sziklafalak és barlangok mentén találhatók.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000.- Ft.