Hossza 140-190 cm, marmagassága 60-90 cm, a nőstények testtömege 55-95 kg, a hímeké 80-145 kg. Bundája bolyhos, színezete a sötétbarnától a feketéig váltakozik, a mellrészen krémfehér színű, patkó alakú folt látható. Pofája halványszürke, hosszúkás.

Az ajakos medve magányos, kivéve amikor a nőstény a kicsinyeit gondozza.

Az ivarérettséget 3-4 éves korban érik el. A vemhességi idő 7 hónap, ennek végén általában 2 utód jön a világra. Az ajakos medve elterjedési területének északi részén nyár elején szaporodik, délebbre viszont egész évben. A hím - a többi medvefajtól eltérően - csak egy nősténnyel párosodik, és csak ritkán kerül összeütközésbe riválisaival.

A bocsok, amint el tudják hagyni a barlangot, anyjuk hátára kapasz-kodnak, aki így cipeli magával őket. Néhány hét múlva önállóbbá válnak. Az anyamedve veszély esetén elszántan védi utódait. A fiatal állatok 2-3 éves korukig a nősténnyel maradnak.

Az állat legfeljebb 30 évig él.

Az ajakos medve korábban elterjedt faj volt, bár a medvetáncoltatáshoz mindig is fogtak be bocsokat, majd azokat felnevelték.

A vadon élő ajakos medve eléggé támadó kedvű állat, így nem háborgatták az emberek feleslegesen. Mára ritka fajjá vált, elsősorban az élőhelyét jelentő erdők irtása és az egyik fő táplálékát adó termeszek irtása miatt.

A termeszek növényevő fajok és néhány termeszvár lakossága elég, hogy egy kisbirtokon gazdálkodó paraszt teljes terményét felfalják. Ezért sokfelé pusztítják el a termeszvárakat, így az ajakos medve táplálékforrásának java része odalesz.

Ezen kívül fenyegeti a fajt, hogy a különböző testrészeinek gyógyító hatást tulajdonítanak Ázsiában, főképp Kínában. Emiatt rengeteg medvét ölnek meg szerte Ázsiában és az ajakos medve sem kivétel ez alól.

Indiában ez a faj a leggyakoribb "táncoló medve". Idomítása bizonyos népcsoportoknál ősi foglalatosság. A medvéket kölyökként fogják be a vadonból, ami gyakran az anyaállat megölésével jár. Néhány bocs, az átélt sokkban pusztul el, mások elhanyagolás vagy kiszáradás áldozatai lesznek. A túlélőket kiképzőknek adják el, akik botokkal és fizikai fenyegetésekkel tanítják meg az árva bocsokat állni, hátsó lábon mozogni és más trükköket bemutatni.

Magyarország mai területéről az 1850-1860-as években kipusztult. Az 1990-es évek közepétől - a szlovákiai állomány gyarapodásával párhuzamosan - már történtek szórványos észlelések a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is. 2014 elejétől pedig újra állandóvá vált a jelenléte, majd 2018-ban több egymást követő medve-észlelés is bejárta a magyar médiát, jellemzően a Bükki Nemzeti Park területéről illetve Pest megyéből. Szakemberek szerint akár négy-öt medve is kóborolhat Észak-Magyarországon, amelyek valószínűleg természetes életvitelük revén, a Tátra térségéből kerültek az országhatáron belülre.

Teste 1-2,8 m hosszú, tömege ennek megfelelően 80-680 kg, az európai barnamedvéé 100-340, ritkán akár 450 kg is lehet. Színe a halványtól a sötétbarnáig változik, fejformája a kerek tompa, "mackós" arctól a hosszú, elnyújtott, kutyára hasonlító pofáig változik.

Az összefüggő, nagy erdőségekben él. Rendszertanilag és fogazata alapján a ragadozók közé tartozik, a gyakorlatban mindenevő, megeszik mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű állat. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt, ősszel gyümölcsöket - alma, vadalma, körte, vackor, szilva, kökény. Szereti a gabonát is.

A húsra kapott medve elsősorban juhokat, disznókat zsákmányol, de szarvast, zergét, őzet is. Nem veti meg a városi kukákat sem, amelyekhez bocsait is elvezeti. Gyakran ólálkodik istállók, ólak közelében - főleg, ha azok az erdőszélen, fenn a havasi legelőkön vagy csak a faluszélen vannak.

Embereket általában nem zsákmányol, de ha kölykeit félti vagy támadó szándékot érzékel, könnyen agresszívvá válhat.

Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, az egereket, mormotákat, rókákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, a hangyák és a molylepkék lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a fehérje- és zsírforrások különösen ősszel, a téli álom előtt fontosak, amikor zsírt halmoz fel a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg - sőt, elássa a zsákmányt és napokig rájár.

Egyes alfajai eltérő mértékben vadásznak nagyobb állatokra - a grizzly nemcsak a jávorszarvast, de alkalmanként még a fekete medvét is elejti.

Elsősorban az észak-amerikai medvék szednek súlyos vámot a vándorló lazacokból. Egy-egy kedvező folyószakaszon több medve is összegyűlik, hogy a vízben állva kapkodják ki az árral birkózó halakat.

Több esetben megfigyelték a barnamedvék kannibalizmusát, főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat.

A barnamedve bármely napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik.

Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve. Magatartása korlátozottan területvédő, táplálékbőség idején többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetők az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak. Az év többi részében rendszeresen megjelöli és bejárja az általa uralt területet; eközben naponta több tucat kilométert is megtehet. A hímek territóriuma alfajtól és élőhelytől függően tucatnyitól több ezer négyzetkilométerig terjedhet; a nőstényeké harmadakkora.

A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből almot készít magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, gyakran felébred, ezért ez nem igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél.

Télen testsúlya jelentősen (akár a negyedével is) csökken, melyet tavasszal igyekszik mielőbb pótolni.

Leginkább május és június között párzanak, a gyámoltalan, csupasz és vak utódok (rendszerint 2-3) télen születnek meg. A kezdetben mindössze 340-680 g-os bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra elérik a 15 kg-ot, a 6. hónapban a 25 kg-ot. 18-30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek.

A fiatalok legalább a második tavaszig, de a legtöbbször 3-4 évig anyjukkal maradnak. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Ezért az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is).

A fiatalok 4-6 évesen válnak ivaréretté, de 10-11 éves korukig még nőnek.

A természetben körülbelül 25 évet élnek, állatkertben azonban az 50 éves kort is megérhetik.

A fekete medve testhossza nőstényeknél 1,2-1,6 m, hímeknél 1,4-2 m, vállmagassága 0,7-1 m, a nőstények testtömege átlagosan 40-150 kg, a hímeké átlagosan 60-230 kg.

Emberre nem támad, komoly veszélyt csak akkor jelent, ha megsebesült, és menekülésre nincs esélye.

Az erdő tálalja a fekete medve étlapját, helyét mégis gyakorta változtatja. Befolyásolják ezt az évszakok és a táplálékválaszték, mely állandóan változik.

Tavasszal a táplálékban gazdag folyamvölgyekben kóborol. Itt keresve eledelét a parton szegélyező cserjésekben jár. Nyáron behúzódik az erdőbe, ilyenkor ott talál megfelelő mennyiségű gyümölcsöt, bogyót, ebben az időszakban az erdő hűvösebb is.

Tápláléka főképpen növényi eredetű. Megeszi a füvet, leveleket, a félig vagy egészen érett gombát, bogyókat és az erdő által kínált mindenféle gyümölcsöt.

Egész teste és fogazata a ragadozó állatokra jellemző, hússal is táplálkozik. Megtámadja és elragadja a háziállatokat, nem riad vissza az erős szarvasmarhától sem. Emberi településen a tenyésztett állatokban nagy kárt tehet.

Nyáron is szereti a kényelmes, puha fekhelyet, ilyenkor száraz fűből és levelekből valóságos ágyat épít. Ezt azonban már nehéz megtalálni, mert nehezen megközelíthető sűrű erdőben húzza meg magát, sziklaüregekben, kisebb barlangokban vagy olyan fák aljában, amelyeknek az ágai egészen a földig borulnak.

Fogságban megszelídül, látogatóitól ennivalót koldul. Kedvessége és szépsége miatt nehéz ellenállni neki.

Az indiánok húsáért, szőréért, zsírjáért vadászták a fekete medvét. Húsa az Egyesült Államokban és Kanadában ma is közkedvelt, gyakori fogás. Zsírja ideális a sütéshez, a hús pedig gazdag fehérjeforrás. Amerikában pörkölt, sült és hamburger is készül fekete medvéből.

Apró füle és rövid farka csökkenti a hőleadást. Szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak. Ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze, karmai rövidek. Téli álmot nem alszik.

A jegesmedve szinte állandóan vándorúton van, s emiatt még saját territóriumot sem tart. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a jégmezők nem szolgálnak bőséges táplálékkal és viszonylag nagy utat kell megtenni az állatoknak ahhoz, hogy napi táplálékukat beszerezzék. Zsákmány után kutatva akár napi 70 km-es távolságot is megtesznek.

Míg sok más medvefaj étrendjén igen jelentős a növényi eredetű táplálékok szerepe, a jegesmedve csak a sarki nyár hónapjaiban fogyaszt egy kevés zuzmót, mohát vagy bogyót, de azt is csupán étrendi kiegészítésként. Táplálékának zöme állati eredetű, s mivel a sarkvidék zord körülményei közt nemigen válogathat, szinte mindent megeszik. Ez a hatalmas, lomhának tűnő állat nagy ügyességgel halászik, ha vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát.

A halak mellett egyik kedvenc táplálékát a fókák képezik, de olykor madarakat és rénszarvasokat is zsákmányul ejt, sőt a dögöt sem veti meg.

A jegesmedve az északi sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója, természetes ellensége jóformán nincs. A kardszárnyú delfinen, a nagy ámbrásceten és grönlandi cápán kívül talán csak a rozmárok hatalmas agyarai jelentenek számára veszedelmet, rozmár azonban legfeljebb csak akkor támad jegesmedvére, ha a fiatal rozmárokat védi.

Szaglásuk kifinomult, a fóka szagát 1,5 km távolságról is megérzik 1 m-es hó alatt is.

Akár 40 km/óra sebességgel is tudnak futni, és hosszabb ideig 3-6,5 km/óra átlagsebességgel haladni.

A párzás április-május körül zajlik, amikor a medvék közelebb kerülnek egymáshoz a fókák vadászata miatt. A hímek már 100 km-ről is megérzik a nőstény szagát. A hímek ilyenkor összeverekednek a párzás jogáért, ezek gyakran sérülésekkel járnak.

A megtermékenyített magzat "felfüggesztett" állapotban marad augusztus-szeptemberig. Ez alatt az idő alatt a nőstény hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el, testtömege legalább 200 kg-mal növekszik!

A vemhes nőstény a sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza, ahol egyfajta hosszan tartó alvó állapotba kerül, melynek során szívverése a szokásos percenkénti 46-ról 27-re csökken, testhőmérséklete azonban normális marad. Itt hozza világra bocsait átlagosan 240 napi vemhesség után.

Az ellés november és február között történik, ellésenként általában kettő, néha csak egy bocs születik. Testtömegük születésükkor kb. 1 kg, meztelenek, süketek és vakok.

A bocsok életük első hónapjaiban csak felszín alatti lakásukat ismerik, az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki őket a szabadba.

Még elég sokáig - két esztendős korukig - maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket.

Fekete színű bundáján többnyire megtalálható a trópusi medvékre jellemző U alakú, világos színű folt.

A maláj medvénél a folt színe narancssárga, szemben a többi medve fehérjével, emiatt is kapta a Helarctos, vagyis "napmedve" elnevezést.

A legtöbb medvéhez hasonlóan mindenevő, nagy mennyiségben fogyaszt növényi táplálékot is. Állatok közül az ízeltlábúak a kedvencei, melyeket hosszú nyelvével ér el a fák odvaiban, vagy a termeszvárakban. A mézet nagyon szereti. Kisebb gerinceseket, gyíkokat, madarakat és rágcsálókat egyaránt fogyaszt, de a dögöt is kedveli.

A mezőgazdasági területek gyarapodásával egyre többször rájár a termesztett növényekre, megdézsmálja a banánültet-vényeket.

Magányosan él, vemhessége megközelítőleg 95 napig tart. Rendszerint 1-2, ritkán 3 - 4 vak, kopasz és gyámoltalan utód születik, mindössze 300 - 325 g súllyal.

A bocsok felnőttkori méretük eléréséig anyjukkal maradnak. Körülbelül 3 évesen válnak ivaréretté.

Állatkertekben akár 24 évig is élhetnek.

Természetvédelmi helyzete

Legfőbb ellensége kétségkívül az ember. A hagyományos kínai orvoslás a maláj medve testrészeinek is gyógyító erőt tulajdonít, amely kíméletlen vadászatához vezetett. A medveepe közel 3000 éve olyan hagyományos kínai gyógyszerek alapanyaga, amelyekkel szem- és májbetegségeket kezelnek, méreghajtó és lázcsillapító hatása van. Kínában 68 hivatalosan működtetett medvefarm létezik 10 ezer állattal. Közülük 6-8000 egyed alkalmas az epe kivonására.

A ketrecben lévő medvének a hasán vágást ejtenek, amelybe egy 8 centiméter hosszú csövet helyeznek. Ezen keresztül 100 milliliter epét szívnak le, majd a csövet eltávolítják, fertőtlenítik a metszés helyét és ellátják a sebet. A módszer nagy kínokat okoz az állatoknak. A kegyetlenség és gondatlanság felháborító, mert ráadásul olyan kis fémketrecekben tartják őket, melyekben gyakran még felegyenesedni se tudnak.

Viszonylag gyakran tartják házi kedvencként Délkelet-Ázsiában. A fiatal bocsból azonban kifejlett korára kiszámíthatatlan állat lesz, ezért többnyire megölik és testrészeiből gyógyhatásúnak vélt készítményeket készítenek. Ezenkívül húsa is keresett, elsősorban a Délkelet-Ázsiába látogató kínai és dél-koreai turisták fogyasztják szívesen. Így ma már a maláj medve számít az egyik legveszélyeztetettebb medvefajnak. Indiából talán már ki is halt és Kínában is a kihalás küszöbére jutott. Délkelet-Ázsia országaiban helyenként nagyon lecsökkentek állományai. Állománybecsléseket nem végeztek az utóbbi időkben, így a populációk összlétszámáról nincsenek értékelhető adatok. Ezért korábban a Természetvédelmi Világszövetség nem tudta pontosan megítélni a veszélyeztetettség fokát, ezért az "adathiányos" kategóriába sorolta. 2007 őszén besorolták a fajt a "sérülékeny" kategóriába, mert az élőhelyvesztés és a vadászat jól érzékelhetően lecsökkentette állományát. A CITES egyes függelékében szereplő faj.

Feje a többi medvénél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban jól fejlett rágóizmainak, és az azok tapadásához szükséges felületnek köszönhető, amitől a koponya magas és oldalnézetből kerek lett. Hátsó kisőrlő- és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmaz-kodást. A faj további sajátossága a "hatodik ujj", a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott kéztőcsontja, a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során.

Azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de nem csak bambuszt fogyasztanak. A fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló, sokat esznek belőle, napi szükségletük 10 - 20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics-, nőszirom-, sáfrány- és ördögcérnafajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat, kisrágcsálókat, pocoknyúlféléket és halakat is.

Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készítenek, hogy a táplálkozási területüket alvóhelyükkel összekösse.

Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4 - 6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30 - 40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból.

Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet. Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt a mélyebben fekvő területekre vándorolnak.

Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért.

A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90 - 130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és bocsa közötti súlyarány az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között.

Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig magára hagyja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem kutatták. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40 - 60 naposan nyitja ki a szemét és öt - hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot.

Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát.

Öt és hétéves kor között válnak ivaréretté.

A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.

Az örvös medve kitűnően mászik fára, nem túl nagy termete révén a magas koronák között épít magának lakhelyet.

Életmódja szerint ragadozó, de szívesen elfogyaszt minden növényi táplálékot és néha a dögöket is megeszi. Olykor beéri bogyókkal, gyümölcsökkel, kisebb gerinctelenekkel, vagy lépes mézzel, esetleg kisebb rágcsálókkal, szarvasokkal, máskor egy-egy szarvasmarhát, juhot ragad el, s e tevékenysége miatt nem túl népszerű a helybéli lakosság körében. Tápláléka után éjszaka jár.

Gyakran kerül összetűzésbe az emberekkel, néha előfordulnak halálos kimenetelű balesetek is, amelyeket medve okoz. Az emberek, közvetlenül vagy közvetett módon sok örvös medve pusztulását okozzák.

Mancsa széles és lapos, rajta öt hosszú, ívelt karommal, amelyeket a medve fára mászáskor vagy táplálékkereséskor használ.