A koronás keresztespók hímjének testhossza 4-11 mm, ebből a fejtor 2,5-4,5 mm. Alapszíne rendkívül változatos, a világossárgától a pirosason át az egészen sötét lilásbarnáig számos színárnyalat előfordulhat. Fejtora világosbarna, sűrűn szőrözött. A potroh az első harmadánál a legszélesebb, hátrafelé fokozatosan keskenyedik. Rajzolata az egész potrohon végignyúló, sötétebb árnyalatú, hullámos szélű, tölgylevél alakú középsávból és a benne található, fehér vagy halványsárga foltokból álló, elöl jellegzetesen kereszt alakú, mögötte vonalszerű, szabálytalan mintázatból áll. A mintázat igen változékony, de a keresztrajzolat többnyire jól kivehető.

A nőstény lagalább kétszer nagyobb, teste 10-23 mm, fejtora 5-7 mm hosszú. Színe, rajzolata a híméhez hasonlít. Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől egészen a Távol-Keletig és Japánig) és Észak-Afrikában őshonos. Észak-Amerikába behurcolták és széleskörűen elterjedt.

Magyarországon az egyik leggyakoribb és legismertebb pókfaj. Erdőkben, erdőszéleken, réteken, bozótosokban, kertekben, kerítéseken, házak körül mindenütt előfordul, csak a teljesen nyílt, fa és bokor nélküli rétekről hiányzik.

Nagy (50 cm-es átmérőt is elérő), erős, kerek hálóját 1,5-2,5 méter magasan feszíti ki, lehetőleg félárnyékos helyen.

A háló több mint 30 sugárral rendelkezik, sűrű szövésű. A pók többnyire - főleg napsütéses időben - a háló közepén tartózkodik fejjel lefelé és várja, hogy a repülő rovarok beleakadjanak a hálóba. Veszély esetén a hálót rezegtetve próbálja elriasztani a támadót. A háló mellett rejtekhelyet is készít, amelyet jelzőfonál köt össze a hálóval. Ivarérett hímekkel júliustól szeptemberig, nőstényekkel november elejéig lehet találkozni.

A nőstény hálójához közelítő hím egy párzófonalat fon a hálóhoz és annak húzogatásával veszi rá a nőstényt, hogy elhagyja a hálót. A nőstény ezután odamegy a hímhez és a párzás körülbelül 10-20 másodpercig tart.

Egy ideig sűrű fürtben együtt maradnak, majd szétszóródnak. Első hálójuk mindössze 2,5 cm-es. Őszre testhosszuk eléri a 3-5 mm-t. Ivarérettségüket a következő év július-augusztusára érik el. A párzást követően a hímek rövidesen elpusztulnak, a nőstények ősz végéig őrzik petezsákjaikat. Magyarországon nem védett.

A darázspók hímjének testhossza 7-8,5 mm, ebből a fejtor 2,5 mm. Fejtora barnás, oldala kissé sötétebb, ritkás ezüstszürke vagy sárgás szőrök borítják. Kis potroha sápadtsárga, halvány sárgásbarna rajzolattal. Lábai sárgásbarnák, sötéten gyűrűzöttek. A hím tapogatójának középnyúlványa a csúcs felőli oldalán fogazott, ellentétes oldalán hosszú, hajlott melléknyúlványt visel.

A nőstény jóval nagyobb és feltűnőbb, 10-22 mm hosszú, fejtora 4-5 mm-es. A fejtort ezüstösen csillogó, sűrű, fehér szőrözet fedi. Jókora potrohán sárga, fehéres és fekete keresztcsíkok kontrasztos mintázata látható. A hasi oldal sötétbarna, két hosszanti sárga sávval. A mellpajzs sötétbarna, sárga középfolttal.

Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől egészen Japánig) és Észak-Afrikában honos. Magyarországon gyakori. Főleg a nedves élőhelyeket, gyepeket, magas sásosokat, lápréteket és a nádast kedveli, de napsütötte füves élőhelyeken mindenütt általánosan elterjedt.

Gyakran jelenik meg kertekben, mezőgazdasági területeken is. Nagy, erős, kerek hálóját 50-100 cm magasan feszítik ki bokrokra, erősebb kórókra. A háló sűrű szövésű, a középső régiójában, függőleges irányú, majdnem egész szélességére kiterjedő cikkcakkos beszövés, úgynevezett vezérfonál (stabilimentum) figyelhető meg. Funkciója nem teljesen ismert, talán a háló megerősítésére szolgál, vagy a hímek csalogatására. Anyaga kissé más a kerek hálóhoz képest, valamint a háló többi részével ellentétben visszaveri a napfényt és annak ultraibolya tartományát is, így szinte láthatatlan a gyanútlan rovarok számára. A fejjel lefelé csüngő pók rendszerint a pókháló "vezérfonalánál" vagy a háló közepén leselkedik.

A pók ahogy nő, úgy készíti egyre nagyobbra és erősebbre a hálóját, így képes lesz egyre nagyobb rovar zsákmányolására. Különféle repülő rovarokkal, legyekkel, méhekkel, darazsakkal, bogarakkal, sáskákkal, szöcskékkel táplálkozik. A hálóba akadt rovart előbb pókfonálba csomagolja, majd megmarja, a méreg lebontja az állat belső szerveit. A nagyobb lepkéket előbb marja meg és aztán csomagolja be, feltehetően azért, mert nagy szárnyaikkal könnyebben kiszabadulnának a hálóból.

A sérült hím menekülés helyett a gyakran visszatér ugyanahhoz a nőstényhez, de a második párzás mindig végzetes számára. Ilyenkor meg sem próbál menekülni.

Nyár végén a nőstények egy vagy több barna, gömb vagy vízcsepp alakú petezsákot készítenek, majd elpusztulnak. A kikelő utódok a jól szigetelő kokonban telelnek át és csak a következő év tavaszán hagyják el azt. Ivarérettségüket nyárra érik el.

Legfeltűnőbb tulajdonsága a potroh felső részének két púpos kinövése. A vállas keresztespók hímje 1-1,2 cm, a nőstény 1,2-2 cm hosszú. Színe szürkésbarna, potrohán hullámvonalas világos-és sötétebb barna rajzolat látható, melyek között többé-kevésbé kifejezett, kereszt alakú világosabb folt található.

A fejtor sötétbarna (alsó oldalán hosszanti sárgás folttal), a szemrégió kicsit világosabb. A rágók is sötétbarnák. Lábai halványsárgás, széles sötét gyűrűkkel. Leginkább a koronás keresztespókhoz hasonlít, de potrohának kinövései megkülönböztetik tőle.

Egész Eurázsiában és Észak-Afrikában előfordul az Azori-szigetektől a Távol-Keletig. Észak-Európában ritkább, Angliában csak a déli partvidéken található meg. Magyarországon gyakori.

Sík- és dombvidéki lombos erdők (ritkábban fenyvesek) szélén, ligeterdőkben, bozótosokban él. Nagy és sűrű, de nem túl erős hálóját néha magasan a lombkoronában fonja, feszítőszálai igen hosszúak lehetnek. Rejtekhelyén vagy a háló közepén várja, hogy zsákmánya a hálóba gabalyodjon.

A hímek és nőstények is júniusban válnak ivaréretté és még szeptemberben is aktívak. Magyarországon nem védett.

A márványos keresztespók hímjének testhossza 5-10 mm, ebből a fejtor 3-4,5 mm. Fejtora sárgásbarna, világos szőrök borítják, hátuljánál vékony középcsík látható. A potroh alapszíne és rajzolata nagyon változatos, lehet sárgásfehér, sárga, narancssárga vagy halvány olajzöld.

A nőstény 10-21 mm hosszú. Színe, rajzolata a híméhez hasonlít, de igen változatos lehet. Potroha kerekded, kissé lapított, közepénél a legszélesebb, sima, kinövések nélküli.

Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől egészen a Távol-Keletig és Japánig) és Észak-Amerikában honos. Magyarországon gyakori.

Síkvidéki nedves élőhelyek, láp- és ligeterdők, erdőszélek, vízpartok, magaskórósok lakója. Nagy, sűrű, kerek hálóját bokrokra, magasabb kórókra feszíti ki kb. 50-150 cm-es magasságban. Napos időben többnyire hálója közepén tartózkodik, egyébként a háló melletti rejtekhelyére húzódik, amelyet jelzőfonál köt össze a hálóval. Táplálékuk különféle, többnyire 1-4 mm-es repülő rovarokból áll, amelyek fennakadnak a hálóban. Egy mérés szerint naponta átlagosan 14 rovart fogyasztanak el. Ivarérett hímekkel júliustól szeptemberig, nőstényekkel októberig lehet találkozni.

Hímjének testhossza 7,5-9 mm, ebből a fejtor kb. 3,5 mm. A fejtor sötét vörösbarna, gyér világos szőrözettel. A feltűnően lapos potroh vöröses sötétbarna vagy feketésbarna. Az egész potrohon végignyúlik a tölgylevél alakú, hullámos szélű, sárgával szegélyezett, az alapszínnél sötétebb címerrajzolat. Hasi oldala feketésbarna, két fehér, félhold alakú folttal.

A mellpajzs és a csáprágók sötétbarnák. A lábak sötétbarnák, halványan gyűrűzöttek.

Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől az orosz Távol-Keletig) és Észak-Afrikában honos. Magyarországon gyakori.

Kerek hálóját fák, sziklák, épületek és a környező növények között feszíti ki. Napközben a fák kérge alatt, sziklarepedésekben, kerítések, falak réseiben rejtőzik, csak éjszaka aktív. Ivarérett hímekkel májustól októberig, nőstényekkel egész évben lehet találkozni.

Magyarországon nem védett.

Nászuk - hasonlóan a többi keresztespókéhoz - az esetek túlnyomó részében, a hím halálával végződik.

Az óriás-keresztespók tömegét tekintve a Kárpát-medence legnagyobb pókfaja (a szongáriai cselőpók hosszabb nála, de az jóval karcsúbb). Jelentős az ivari dimorfizmus. A kifejlett nőstények hossza 15 és 23 mm között változik, míg a hímeké körülbelül 11 mm. Előteste barna színű, világos széllel. szőrökkel dúsan benőtt. Utótestének hasi oldala sötétebb szélű sárgásbarna. Lábai barnák, halványan gyűrűzöttek.

Utóteste erősen domború, világosbarna alapú, sötétebb barna mintázattal. Az utótest első részén két kiemelkedő csúcs található.

Dél-európai mediterrán faj, Franciaországtól Közép-Ázsiáig terjedt el, melynek északi határa a Kárpát-medence. Magyarországon a Dunántúli-középhegységben ismert, de kimutatták a Gödöllői-dombságban és az Aggteleki-karsztban is. Előfordul a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban is.

Szubmediterrán klímájú cserjések, magas fűvü rétek, karsztbokorerdők lakója, ahol akár egy méteres átmérőjű, erős szálú hálót sző, amelyben lepkék, szitakötők, egyenesszárnyúak is fennakadnak. Magyarországon ritka, védett, természetvédelmi értéke 5000.- Ft .

Természetes életkörülmények között másfél-két évig él - a hímek valamivel rövidebb életűek, mint a nőstények. Fogságban 7-8, esetenként 10 évig élő példányokról is tudunk. Túlélési esélyük erősen függ a zsákmánykínálattól.