A pirókegér hasonlít rokonához, az erdei egérhez (Apodemus sylvaticus). Színe hátán szürkésbarna, hasa fehéres. Legfeltűnőbb ismertetőjele a hátán végighúzódó fekete csík. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva halad. Teste 9-11 centiméter, farka 7-9 centiméter. Súlya 18-25 gramm, legfeljebb 50 gramm.

Kevésbé félénk, nappal és éjszaka egyaránt aktív erdeiegér-faj. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra.

A pirókegér számos élőhelyen megtalálható, beleértve az erdők széleit, füves területeket és mocsarakat, legelőket és kerteket, valamint városi területeket. Télen szénakazalokban, raktárakban és lakóházakban is megtalálható.

A háton fekete gerinccsík, az oldalon pedig sötét foltokkal váltakozó világossárga pettyek futnak végig. A hasi rész is sötét: vöröses, vagy piszkossárga. A hímek és nőstények alig különböznek egymástól, bár az előbbiek hasa általában narancssárgás vagy vöröses.

A szaporodási időszak az időjárástól függően májustól októberig-novemberig tart. Évente akár 3-4-szer is szaporodik. A nőstény 21 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 9-10 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 7-8 hetes korban érik el.

Eurázsiában (Izlandot kivéve) és Észak-Afrikában él. Nevével ellentétben az erdőkön kívül megtalálható szántóföldeken, városi parkokban és kertekben is. Magasabb sziklás hegységekben ritkán fordul elő.

A sárganyakú erdeiegér szeme és füle nagyobb és egy sárga folt húzódik végig a toroktájékán. Fehér hasa élesebben elválik a barnásszürke háttól. Farka hosszabb a közönséges erdeiegérénél, 170-240 gyűrű van rajta. Teste 8-13 centiméter, farka 9-14 centiméter. Súlya 22-45 gramm.

Ritkán lehet látni, mert éjjel aktív. Nappal odújában alszik, csak az éjszaka beálltával jön elő és indul táplálékkeresésre. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra.

A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el.

Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap 1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

A sárganyakú erdeiegér sok nappal aktív állat számára jelent fontos táplálékforrást. A vörös róka, a menyét, a hermelin és a borz, sőt még a házi macska is vadászik rá. Sok bagolynak is fő zsákmányállata.

A házi egérnél valamivel nagyobb rágcsáló. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Szőrzete hátán szürkésbarna, hasán fehér színű. Hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, ezért futás közben ugrálva halad. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Teste 7-12 centiméter, farka közel 10 centiméter. Súlya 18-35 gramm.

Bár elég gyakori rágcsáló, ritkán lehet megpillantani, mert nagyon félénk, éjszakai állat. A nappalt üregében tölti, csak alkonyatkor indul táplálékot keresni. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra.

Az erdei egér elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal. Télire a fészekkamrát is éléskamrának használja, és magvakat halmoz fel benne.

A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik.

Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el. Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

Az erdei egér sok ragadozó számára jelent fontos táplálékforrást. Fő ellenségei a rókák, a menyét, a nyest, a borz és a macska. Bagolyköpetekben is rendszeresen találnak erdei egér maradványokat.

Ez a faj a hantavírus Dobrava változatának lehetséges hordozója, amely az emberek egészségére is komoly kockázatot jelenthet!

A Tisza-menti sík területeken kimondottan gyakori állatfaj. Nyugat felé haladva ritkul, a Duna-Tisza közén, már szórványosan elterjedt, a Dunántúlon és a Kisalföldön és a Dráva mentén ritkán jelenik meg.

A faj nevéhez illően kisebbek a lábai, mint rokonainak. Hátsó lábának talpmérete 1,7-2 centiméter. A három erdei egérfaj közül ez a legkisebb faj.

A talajba járatokat ás, amelyekhez egy fészeküreg csatlakozik. "Menüjében" a növényi táplálék a legjelentősebb. A gyomortartalom-vizsgálat során magvak, zöld növényi részek, gyökér, virág és gyümölcshús került elő. Leginkább nem túl kemény vagy törékeny maghéjú magvakat fogyaszt. Kemény maghéjas magvakat nem kedveli, még ha gyakoriak is. Képes viszont hasznosítani olyan parányi magvakat, amelyeket a többi erdeiegérfaj nem.

Legfőbb ragadozói baglyok, leggyakrabban a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly köpetéből került elő, de az uhu köpetében is találtak már. Az egerészölyv sem veti meg a kislábú erdeiegér húsát. Élőhelyén a vadász és molnárgörény, menyét és az elvadult macskák is a hóhérjai.

A párzási időszak a kislábú erdeiegérnél a leghosszabb - úgyszólván egész évben tart - február végétől október elejéig tart. A vemhesség leggyakrabban március és augusztus közé esik. A nőstényállat 2-4 almot vet 24-25 napos vemhesség végén, átlagos alomméret 6,1 (3-10). 18-20 napig élnek a kölykök anyatejen.

Hazánk állattársulásának egy kevésbé ismert színező eleme. Valószínűleg a természetes vagy természetközeli státuszú környezet megőrzésén kívül más kezelés jelenleg szükségtelen védelme érdekében.

A kinti mezőgazdasági művelés és a szegélynövényzet megtartása kedvez előfordulásának. A ragadozók számára hasznos, mint zsákmányállat.

Testhossza mindössze 11-14 centiméter, aminek majdnem a felét a farka teszi ki. Testtömege 5-11 gramm. Színe sárgás-barnásvörös árnyalatú, hasa és lábai fehérek. Hátsó lábai csak alig valamivel hosszabbak a mellsőknél. Farka ügyes kapaszkodófarok, szinte dugóhúzószerűen össze tudja csavarni.

Az egérfélék általában a talajon élnek és a földbe ásott lyukakban laknak. A törpeegér azonban a legsűrűbb növényzetben, gazosokban, nádasokban tanyázik. A gömbölyű kis fészke 30-100 cm magasságban nádasban készül. A növények szárai az építmény tartóvázai. A fészek nád- vagy sáslevelekből áll. Belsejét a nád bugájával béleli ki.

A törpeegér magvakkal, növények terméseivel, bogyókkal és rovarokkal táplálkozik, évszaktól függ, hogy éppen mit eszik. Kora tavasszal előszeretettel rágcsálja a rügyeket. Segíti a mezőgazdaságot, azáltál, hogy a gabonán található levéltetűt és egyéb rovarokat is elfogyasztja. Viszont, nyáron egyik legfőbb táplálékforrása a búza, felmászik egészen a kalászig, eközben a farkával kapaszkodik és egyensúlyoz.

A törpeegerek nagyon szaporák, szaporodási időszakuk áprilistól szeptemberig tart. A nőstény évente akár 6-szor is hozhat a világra utódokat, minden alkalommal 3-8 kölyök születik, a vemhességi ideje 21 nap.

A kicsik szeme a 8. napon nyílik ki, 12 napos korukig szopnak és 16 napos korukra már önállóak. Az anya indul táplálékkeresésre, de bizonyos időközönként visszatér, hogy megszoptassa és megtisztogassa kicsinyeit. Megeszi az ürüléküket, hogy a szaga ne csalogasson oda nemkívánatos látogatókat.

A kölyök már kétnapos korukban meg tudnak kapaszkodni, és ide-oda másznak a fészekben, négy nappal később elkezdik önmagukat tisztítani, 9 napos korukra fogaik áttörik az ínyt, így szilárd táplálékot is tudnak már fogyasztani.

Amikor elérik a 10 napos kort, anyjuk tejtermelése csökken, ezért rászoktatja kicsinyeit a magevésre. Néhány nappal később már teljesen önállóak, általában ilyenkor anyjuk már ismét vemhes.

A törpeegér általában 6 hónapig, fogságban akár 5 évig is élhet.

Úgy tartják, hogy ez a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Mindig az emberekhez közel lakik, akikkel kommenzalista, azaz asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. Ezt az emlőst használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben és rengeteg különböző transzgenikus fajtája létezik, melyeken emberi genetikai betegségeket modelleznek.

A házi egér Északnyugat-Afrika, Spanyolország és Kelet-Ázsia sztyeppjeiről és félsivatagaiból származik. A lakóházak közvetlen közelében mindenütt megtalálható. Az Arktisz és az Antarktisz területén, valamint néhány esőerdő borította területen, ahol emberek sem laknak - a házi egér nem telepedett meg. A szabadban bozótosokban, gabonatáblákon és dűnék között él. Mindenütt rendületlenül szaporodik.

Magyarországon is közönséges. Mint valaha a pusztákon élő állatnak, nedvességre alig van szüksége, és szinte mindenütt talál megfelelő búvóhelyet. Igénytelensége és erőteljes szaporodása miatt szerepel a Föld száz legkárosabb invazív fajának listáján.

A házi egér fej-törzs-hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm. Szőrzete meleget és védelmet nyújt, a szaga dohos, egérszagú. Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet.

A kolónia tagjai kölcsönösen tisztogatják egymás bundáját. A házi egér olyan jól alkalmazkodott az emberi környezethez, hogy hideg körülmények között különösen hosszú szőrzetet növeszt; így képes akár egy hűtőház fagyos helyiségében is utódokat nevelni (-7 Celsius-fok).

Laza szerkezetű kolóniákban él. Kelet-Európában, nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak. A házi egerek szürkületkor és az éjszaka első felében a legaktívabbak, napközben többnyire búvóhelyükön rejtőznek.

A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon nővő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes felfalni.

Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak egész évben tart. A vemhesség időtartama mindössze 19-20 nap, ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik. Igen nagy egyedsűrűség esetén a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége csökken.

Csak a domináns nőstények fialnak, de ők is kevesebbet, mint rendesen. Az állomány ily módon önmagát szabályozza, nagy összeomlások nélkül, tehát folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A házi egér kiirtása ezért is nagyon nehéz.

Jelenlétük veszélyes lehet az ember egészségére, ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg.

Legfőbb ellenségei: a macska, a nyest, sas és a gyöngybagoly. A szabad természetben 1,5-3 évig él.

Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észak-Macedónia, Horvátország, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén honos. Jelenleg a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása, egyedszáma csökken.

A házi egérhez nagyon hasonló, 6-8 centiméter hosszú, palaszürke, de a hasa és lábai fehérek. Farka a testhosszánál rövidebb (a házi egérnél megegyezik), a szeme is kisebb. Hasának világosabb színe élesen (a házi egérnél átmenettel) válik el a sötétebb hátétól.

Szabadban főleg a fű- és gabonafélék kalászait eszi, de nem veti meg a rovarokat sem. Zárt térbe húzódva a házi egérrel egyezően táplálékozik. Alkalmazkodott a vetésforgóhoz, tavasszal szaporodik, majd az együtt maradó családok közösen telelnek át. Az alom 1-12 fős, átlag 8 kölyökkel.

Nyáron szénakazalban, faodvakban él. A tél közeledtével a stabil pár és az az évi szupercsalád közösen építi az áttelelő helyet, a "güzühordást", amiben körülbelül 50 liter magot és növényi részeket halmoz fel. Ezeket 10-20 centiméter vastag földréteggel borítják be - ez a messziről is jól látható "güzühalom". A télen a 20-25 cm-rel ez alá ásott üregeikben tartózkodnak, onnan járnak fel enni. Tavasszal elhagyják a halmot, és saját családot alapítanak.

Kellő táplálék, élettér hiányában kertes házakba vagy raktárakba húzódik. Ott fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki, úgy is él. Legfőbb ellenségei: a házi macska, a nyest és a gyöngybagoly.

Güzü a kultúrában:

A késő ősszel megtalálható "güzühordás" nagy mennyisége miatt született a mondás: "Dolgozik, mint a güzü".

Az egész Földön elterjedt. Levezető csatornákban, pincékben, marhaistállóban, épületekben, roncstelepeken, rágcsáló ólakban (pl.: nyúlketrec) üti fel tanyáját. Világvárosokban valóságos csapás, irtását törvény rendeli el. A világ sok városában több patkány él, mint ember. Magyarországon is gyakori.

A vándorpatkány nem volt honos Európában. Miképp jutott ide, az nem tisztázott. Kelet-Ázsiában (például Kínában) és Szibéria mérsékelt éghajlatú részein a szabad természetben, az embertől távol is előfordul. A lengyel városokban már a 11-13. században megjelenhetett, de inváziószerű bevándorlása és elterjedése Európa egész területén csak a 18. században következett be, azaz jóval később, mint a házi patkánynál. Ettől fogva a vándorpatkány a hajózási útvonalak kiszélesedésével a világ szinte összes kikötővárosába eljutott, és ott megvetette lábát.

Európában az Alpoktól északra a leggyakoribb, de szórványosan a Földközi-tenger mellékén is előfordul. A két patkányfaj fő elterjedési területe Európában ily módon földrajzilag is szétválik. Ahol együtt élnek, a házi patkány a padlásokat, csűröket, tetőtereket foglalja el, míg a vándorpatkány a csatornarendszereket, valamint a pincéket, bolthelyiségeket és az elszennyezett vizek partját.

A vándorpatkány testhossza 20-28 centiméter, farokhossza 17-23 centiméter és súlya 250-580 gramm. Szemmel láthatóan nagyobb és erőteljesebb a házi patkánynál. Szőrzetének színe a hátoldalon barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres.

Előfordulnak majdnem fekete színezetű példányok is. Farka épphogy eléri az orrát, vagy kicsit rövidebb, 160-205 gyűrűből áll. Hátrafelé elvékonyodik, de hengeres marad. Orra tompább, és fülkagylója kevésbé hosszú, mint a házi patkányé. Füle előrehajtva nem takarja el a szemét, legfeljebb a szem hátsó szögletéig ér.

Metszőfogainak elülső oldalán egy narancsszínű, különösen kemény réteg van, amely arra szolgál, hogy a fogak ferdén kopjanak le.

A vándorpatkányok közössége sokkal jobban szervezett, mint a házi patkányoké. A nagycsaládon belül szigorú társadalmi hierarchia alakul ki, bár növekvő egyedsűrűségnél ennek szerepe csökken. A rangsorrendben elfoglalt helyért időnként küzdelmek folynak. Az ilyen nagycsaládon belül a tagok a közös fészek szagjeléről ismerik fel egymást. A szociális kapcsolatok a vándorpatkány életében is fontos szerepet kapnak. Kölcsönösen megszaglásszák egymást és az idegen, "rossz szagú" betolakodóra azonnal reagálnak. Az egyedek sajátos, fenyegető, illetve meghunyászkodó pózzal mutatják rangsorbeli helyüket. Ily módon a nyílt összetűzések mérsékelhetők vagy legtöbbször el is kerülhetők.

A vándorpatkányok elsősorban a szürkületi órákban járnak táplálék után. A vizek partján a földben vagy a szemétkupacokban lakószobával ellátott üregeket készítenek maguknak, és levelekkel, papírral, növényi rost- vagy gyapjúanyagokkal jól kibélelik. A kiterjedt járatrendszer gyakran több búvóágat, keresztjáratot és eleségraktárat is magában foglal. Épületekben azonban bármilyen búvóhellyel beérik.

Mindenevő, súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt!

Igen szapora faj. Nagyon korán, 8 hetes korukban ivaréretté válnak. A patkányok peteérési ciklusa rövid, mindössze 5 nap. A vemhességi idő 21-23 nap, egy kifejlett nőstény 1-23 utódot is világra hozhat, az átlagos alomméret 9-11 kölyök.

Az újszülött patkányok teljesen magatehetetlenek - csupaszok, süketek, szemük zárt - de rohamosan fejlődnek. Szőrzetük 10 napos korban kezd növekedni, szemeik pedig a következő héten nyílnak ki. Ezután már kimerészkednek a fészekből, 21-23 napos korukban válnak le anyjuktól. A félkilós nőstény évente hat-nyolcszor is szül.

Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Az ezekre az útvonalakra kihelyezett méreggel van esély az ellenük való küzdelemben. Figyelembe kell venni azonban, hogy a patkány gyanakvó, igen óvatos állat.

A hagyományos csapdák általában hatástalanok, a méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgező hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregből (a legtöbb patkányméreg ilyen). Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben.

Eredeti elterjedési területe India, de szinte a világ minden részére behurcolták. Az ember közvetlen közelében él; még az ókorban jutott el Európába, feltehetőleg Afrikán keresztül. Kedveli a magtárakat, padlásokat és a meleg helyeket. Ahol jelentősebb vándorpatkány populáció található, ott megritkul ez a faj.

Testhossza 15-23 centiméter, farka jóval hosszabb a testénél, 17-25 centiméter; tömege 200-400 gramm. Lábai, fülei és orra kicsi és rózsaszín. Füle igen vékony bőr és egészen csekély szőrzet borítja. Bundája szürkésfekete vagy szürkésbarna, nem ritkán fekete. A hátán kiálló, megnyúlt koronaszőrök borzas külsőt kölcsönöznek neki. Hasi oldala kissé világosabb. A dél-európai alfajok hasa élesen elhatárolt, fehér.

A házi patkány az esti és a reggeli szürkület idején a legtevékenyebb, bár a nap bármely órájában találhatunk éber példányokat. Csak ritkán él magányosan. Rendszerint 20-60 tagú csoportokba verődik, amelyeken belül nem épül ki szigorú rangsorrend vagy párkapcsolat. Az állatok állandó járatokat használnak, amelyek egy épületben is azonnal szembetűnnek. Szaganyagokkal jelölik meg őket, hogy más patkányok tudtára adják, a terület már foglalt.

Földvárat nem építenek. Rendetlen fészküket papír- és gyapjúdarabokból, növényi rostokból tákolják össze, többnyire a tetőgerendák között, a falon vagy a földön lévő mélyedésekben és üregekben. A kölykök nagyobb szülővackokban lapulnak. Mindenevők, de inkább magokat és más növényi terményeket esznek. Állati fehérjére is szükségük van, kisebb rovarokat, bogarakat is elfogyasztanak. Az állat körülbelül 2-3 évig élhet.

Évente csak két szaporodási időszaka van, de van olyan év, amikor 4 alkalommal is kölykezhet. Az átlagos alom 3-10 kölyök, de már 23 utódra is volt példa. A vemhességi idő 21-23 nap. Az újszülöttek teljesen tehetetlenek, szőrtelenek, a szemük csukott, siketek.

A kis patkányoknak 10 nap múlva kezd kinőni a szőrük, a szemük pedig a rákövetkező hétre kinyílik. Ezután már elhagyogatják a fészket, és 21-23 napos korukban már el is választhatók anyjuktól.

A patkányok 8 hetes korukban válnak ivaréretté. A patkányok peteérési ciklusa csak 5 nap. Rendkívül találékony, alkalmazkodó állatfaj, szerepel a Föld száz legkárosabb invazív fajának listáján.

Mivel szeret ember közelében élni, és bolhásabb a vándorpatkánynál, járványügyi szempontból veszélyesebb!

Az eddigi rágcsálókon kívül meg kell említenünk még néhány hazánkban előfordulót és közismertet, melyek nem szaladgálnak a mezőn, ősszel nem költöznek be a lakásokba, nem hagynak nyomot az élelmiszereken, nem rágják meg a ruhákat, cipőket, de alkalmanként látva őket néhány perces derültséget okozhatnak.

Elsőnek talán a világ egyik legismertebb rajzfilmfiguráját említjük, melyet Walt Disney talált ki és a "The Walt Disney Company" rajzfilmjei tettek világszerte ismertté.

Mickey mouse 1928-ban szerepelt először filmvásznon.

Az akkori időben gonosz volt, macskákat és nőket kínzott.

Később megjelenése is barátságosabbá vált és kedvesebb lett.

Mickey egér 1978-ban - a rajzfilmfigurák közül elsőként - csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.

Szintén általánosan ismert a Tom és Jerry amerikai rajzfilmsorozat, melyet 1940-től 1967-ig William Hanna és Joseph Barbera írtak és rendeztek, a "Metro-Goldwyn-Mayer Filmstúdió" számára.

A filmsorozat - számos egyéb kitüntetés mellett - hét Oscar díjat is elnyert.

Hazánkban számtalan TV csatorna tűzte műsorára a nézők nagy örömére.

1986-ban mutatták be a magyar-nyugatnémet-kanadai animációs bűnügyi filmvígjátékot a Macskafogót, melyet Ternovszky Béla rendezett, a producer Kunz Román volt. A forgatókönyvet Nepp József írta, a zenéjét Deák Tamás szerezte.

A mozifilm a Pannónia Filmstúdióban készült és a MOKÉP forgalmazta. 2007. év végére Bemutatásra került a film folytatása, a Macskafogó 2. A sátán macskája címmel.

A L'ecsó (eredeti cím: Ratatouille) 2007-ben bemutatott egész estés amerikai számítógépes animációs filmvígjáték, a Walt Disney Pictures készítette.

Rémynek, a patkánynak elege van abból, hogy a szemetet kell ennie. Többre vágyik: igazi ételt szeretne készíteni és valódi ízeket érezni.

Rémy vándorlása során a Gusteau's étteremben találja magát, Alfredo Linguini, az étterem frissen felvett mosogatófiúja társaságában. Az igazi sikertörténet innen indul.

A L'ecsó-t öt Oscar-díjra és egy Golden Globe-díjra jelölték, mindkét díjátadón a legjobb animációs filmnek járó elismeréssel gazdagodtak az alkotók.

Amennyiben az említett "nevezetes rágcsálók" témaköre felkeltette érdeklődésed és többet szeretnél megtudni róluk, keresd fel a You Tube nyilvános videómegosztó webhelyet!

Jó szórakozást!