Erős állkapcsuk és farkuk félelmetes ragadozóvá teszi őket. A vízalatti lopakodást segítve a szemük, orrlyukaik és fülnyílásuk is a fejük felső részén helyezkedik el.

Szemüket hártyával tudják védeni és könnymirigyük is van. Két sor pikkelyborda húzódik végig a hátán egész a farkáig.

Februárban vagy márciusban a vemhes nőstények homokból, sárból és elhalt növényzetből fészket építenek a vízparton. A fészek helye kulcsfontosságú, mivel a krokodiloknál a nem meghatározása hőmérsékletfüggő, a hőmérséklet apró eltérései is csak hím vagy csak nőstény fészekaljakhoz vezethetnek, ami esetleg károsíthatja a populáció egészségét.

Amikor eljön a tojásrakás ideje, a nőstény egy széles lyukat ás a fészek oldalába, melybe 30-70 tojást rak. A 75-80 napos kotlási időszak alatt a szülők őrzik a fészket.

A kikelt fiókák halk, morgásszerű kuruttyoló hangot hallatnak, melyek arra késztetik a nőstényt, hogy a fészekre figyeljen és a fiókákat szájával felkapva a legközelebbi vízforráshoz vigye.

A frissen kikelt hegyesorrú krokodilok 25 cm hosszúak és 60 g tömegűek, néhány napon belül aktívan vadásznak. Öt héttel a kikelés után a fiatal krokodilok szétszélednek és önálló életet kezdenek.

Közepes termetű, átlagosan 2,5 m hosszúságú. A faj legjellegzetesebb vonása a keskeny állkapocs, ami némileg a gaviáléra emlékeztet, bár nem annyira keskeny és hosszú.

Páncélzata is különleges, a nyaki pikkelypáncélok nem különülnek el a hátpáncéltól, ellentétben a többi krokodilfélével

Halakkal és vízi gerinctelenekkel táplálkozik, állkapcsa is ehhez alkalmazkodott.

A párzási időszakot leszámítva magányos életet él. A párzási időszak általában az esős évszak kezdetére esik. A nőstény körülbelül egy héttel a tojásrakást megelőzően fejezi be a vízpart közelében emelt, növényi részekből álló fészekhalom építését, amelybe 15-25 tojást rak. A költési időszak hosszú, akár több mint 110 napig is eltarthat. A nőstény ezalatt a fészek közelében marad.

Amikor meghallja a kikelő fiókák csipogó hangját, kibontja a halmot, és segíti az utódok kibújását tojásból. Ezt követően a kis krokodilok azonnal szétszélednek.

A tojásrakásra január-február hónapokban, a száraz évszakban kerül sor. A nőstény homokpadokba ássa fészkét, amelybe nagy számú 15-70 (általában 40) tojását rakja.

A tojások körülbelül hetven napon át fejlődnek a fészekben, amit anyjuk kitartóan védelmez.

A fiatalok az esős évszak kezdetén kelnek ki és anyjuk 1-3 éven keresztül a közelükben marad, védelmezve őket.

A fiatal krokodilok gerinctelenekkel és kisebb halakkal, a kifejlett egyedek nagyobb halakkal, madarakkal és emlősökkel táplálkoznak.

Alig éri el a 3 m-es hosszt. Az ember számára teljesen veszélytelen. Fő tápláléka a folyókban és mocsarakban élő halak.

Nem társas állat annak ellenére, hogy néha csoportosan vadászik. Bár élőhelyükön viszonylag kis területen több egyed is él, ám egymással szemben nagyon territoriálisak, és egy adott folyószakaszon, vagy tavi partszakaszon szigorú rangsor alakul ki közöttük.

A felnőtt egyedeknek nincs természetes ellenségük, ám a tojásokra és a fiatalokra a varánuszoktól a mongúzokon át a hiénákig sok állat jelent veszélyt.

A fiatalok eleinte vízi gerinctelenekkel táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a kisebb gerincesek (halak, kétéltűek, hüllők) fogyasztására. A kifejlett állatok nagy testű emlősöket is zsákmányul ejtenek, antilopot, zebrát, fiatal vízilovat, de akár nagymacskát, néha embert is zsákmányolhatnak.

Táplálékuk nagy részét halak és kisebb gerincesek képezik. Előfordul, hogy csapatosan vadásznak. Ilyenkor több egyed együtt tereli össze a halakat, majd a köztük meglévő rangsor alapján fogyasztanak az összeterelt halrajból.

Erős állkapcsával megragadja, majd a víz alá húzza nagy testű áldozatát és az ott megfullad. Mivel rágni nem tud, a nagyobb állatokat többen összefogva tépik szét, jellegzetes halálforgás közben.

A krokodilok ivarérettsége nem a kor, hanem a testméret függvénye. A nőstények kb. 2,6, míg a hímek kb. 3,1 méteresen lesznek ivarérettek, általában 6-7 éves korukra.

A párzási idő többnyire novembertől decemberig tart. A párzás után két hónappal a nőstények a víztől néhány méterre, a parti homokba ássák kb. 50 cm mély fészküket. A 25-50 fehér, kemény héjú tojást az anyaállat 90 napig őrzi.

A tojásból kikelő krokodil nemét nem csak a genetika, hanem a fészek átlagos hőmérséklete határozza meg. Ezt "hőmérséklet-függő nemi meghatározottságnak" nevezzük. Ha a fészekben ez az átlag hőmérséklet 31,7 C és 34,5 C között van, kizárólag ekkor kelnek ki hímek. 31,7 C alatti, vagy 34,5 C fölötti hőmérséklet esetén nőstények kelnek ki.

Húsát sok helyen fogyasztják. A krokodiltelepeken az egyik leggyakrabban tenyésztett a nílusi krokodil.

Közepes termetű krokodil, a hímek legfeljebb 3,5, a nőstények pedig 2,7 m hosszúságúra nőnek. Pofája keskeny. Páncélzata barnás vagy szürkés, sötétebb foltokkal.

Éjszakai életmódot folytat. A fiatal példányok gerinctelenekkel és kisebb halakkal, a kifejlett egyedek pedig nagyobb gerincesekkel - halakkal, hüllőkkel, madarakkal - táplálkoznak.

Az Új-Guineán kelet-nyugati irányban végighúzódó Maoke- és Bismarck-hegység vonalától északra élő populációk a száraz időszakban, míg a hegyektől délre élő populációk az esős évszakban párosodnak. A párzás után két héttel kerül sor a tojásrakásra. Az északi krokodilok többnyire vízen lebegő növényzetre rakják 20-45 tojásukat, míg a déliek fészekhalmot ásnak a vízparton kevesebb, de nagyobb tojásuk számára. A nőstények a tojások közelében maradnak.

A fiókák 80 nap után kelnek ki, ekkor anyjuk mellett olykor az apaállat is segédkezik a vízbe juttatásukban.

A krokodil lopakodva, fejmozdulattal kapja el zsákmányát, éles fogaival felszúrja, megragadja és összeroppantja. Az állkapocs nem tud oldalra mozdulni, hogy megrágja a táplálékot, ehelyett a fejét dobálja, hogy a zsákmányt a szája hátsó részébe helyezze, majd egészben lenyeli.

A krokodil meglepően fürge, testével képes a levegőbe lendülni, hogy elkapjon denevéreket, repülő madarakat és ugró halakat is.

Orrával a folyó vagy mocsár alján lévő iszapba is bekutat, hogy rákokat és puhatestűeket találjon.

Ragadozó. Képes megenni valamennyi nála kisebb állatot, beleértve más krokodilfajokat is. Türelmes vadász, elkaphatja azokat a madarakat és denevéreket, amelyek megpróbálnak enni a víz felszínéről. Más fajok tojásait is megesz

A hím úgy hívogatja a nőstényeket, hogy állkapcsát a vízre csapva messze hangzó csattanásokat hallat.

A legveszélyesebb krokodilok közé tartozik és a legnagyobbra is nő, átlagos hossza 2,5-5 m, de egyes hím példányok a 6 m-t és az 1000 kg-ot is meghaladhatják.

Gyakran támad rá a territóriumára merészkedő emberekre, főként a párzási és költési időszakban. A tengeren halászik, de madarakat és szárazföldi állatokat, például bivalyt is zsákmányol.

Eredeti élőhelye a folyótorkolatok vidéke és a partvidéki mangrovemocsarak.

Többnyire a tengerpartok kevert jellegű, úgynevezett brakkvizében él, de kedveli az édesvizet is. A nagyobb folyókban a partoktól több kilométeres távolságban is megél és előfordul az édesvízi tavakban és mocsarakban is.

A fiatal egyedek vízirovarokkal, kis halakkal vagy kétéltűekkel táplálkoznak. A kifejlett egyedek szinte mindenre rátámadnak, amit meg tudnak enni.

A bordás krokodil az egyetlen ragadozó Ausztráliában amelyik elejti a betelepített és elvadult nagyobb testű emlősállatokat (disznókat, kecskéket, szamarakat, lovakat, szarvasmarhákat és vízibivalyokat).

Ha nem jut elegendő táplálékhoz - a hüllők többségéhez hasonlóan - sokáig kibírja az éhezést. Ilyenkor a testében és a farkában elraktározott zsírkészleteit éli fel. A nagyobb egyedek akár egy évig kibírják táplálkozás nélkül.

Bőrükért és fogaikért irtották őket, vadászatuk miatt lényegesen lecsökkent állományuk. Viszonylag gyakran támad meg embereket is. Ausztrália északi részén évente egy-két embert ölnek meg bordás krokodilok. Emiatt az üdülőövezetek környékéről rendszeresen befogják és kevésbé látogatott helyeken eresztik el őket.

Erőteljes testfelépítésű, közepes termetű krokodil faj, általában 2,1-2,3 m hosszú, súlya 70-80 kg. A nagy hímek akár 3,5 méteres hosszúságot is elérhetnek, és több mint 225 kg-ot nyomhatnak.

Fő jellegzetességük a szemük mögött húzódó, feltűnően kiemelkedő 1-1 csontos taréj.

Egyes feltételezések szerint az óriáslajhár vadászatára való specializálódásának eredményeként alakultak ki a tompa hátsó fogai, amelyek most kiválóan alkalmasak a teknőspáncél feltörésére is.

A fiatalok puhatestűekkel és kis halakkal, a kifejlettek halakkal, teknősökkel és kisebb emlősökkel táplálkoznak.

A kevésbé kifejlett úszóhártyái a szárazföldön gyorsabb mozgást tesznek lehetővé, az erős farok pedig nem csak az úszásban, hanem - szárazföldön - az elrugaszkodásban is segíti.

Kitűnő úszók, de a szárazföldön is gyorsan és ügyesen mozognak.

A vadászat és táplálkozás során sokszor együttműködnek, sőt rangsor is megfigyelhető közöttük.

A párzási időszak májusban kezdődik és 3-4 hónapig tart. A nőstény fészket épít vagy gödröt ás, a fészkébe 30-40, ritkán 60 tojást rak. A nagyszámú tojással ellensúlyozza a fiatalok nagy halandóságát. Ugyanis a 99%-uk nem éri el a felnőttkort, nemcsak a ragadozók, tojásrablók veszélyeztetik őket, hanem a kifejlett egyedek is.

Az 58-70 nap múlva kikelő krokodilok neme a hőmérséklettől függ, 30-32 C-os fészekhőmérsékleten hímek, más esetben nőstények kelnek ki a tojásokból.

Bőre miatt majdnem a kihalásig vadászták.