A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Ázsia, Európa és Észak-Amerika tundráin és a mérsékelt övi erdőségeiben él.

A Földközi-tenger vidékén nem fordul elő, Magyarországon ritka.

Új-Zélandra is betelepítették.

Fejének és törzsének hossza élőhelyétől és nemtől függ: Európában 20-33 centiméter, Észak-Amerikában eléri a 44 centimétert. A hímek akár kétszer akkorák is lehetnek, mint a nőstények. Farka 8-12 centiméter hosszú, testtömege 70-245, néha 440 gramm is lehet. Teste igen karcsú és nyúlánk.

Kizárólag ragadozó életmódot folytat, kisebb rágcsálókat, madarakat fogyaszt, jobb híján a rovarokra, lárvákra, vagy akár a dögevésre is ráfanyalodhat.

Technikás, ügyes vadász. Gyorsaságának köszönhetően nála nagyobb állatokat is zsákmányolhat.

Földbe vájti lyukakban, vakond- és hörcsögtanyákon, sziklahasadé-kokban, falrepedésekben, kőrakások alatt, fák odvában, lakatlan épületekben és sok más efféle búvóhelyen üti fel tanyáját.

A nappalt rendszerint átalussza, és alkonyatkor indul portyára, de ha éhes, fényes nappal, az emberek szeme láttára is vadászik. Napszállta felé nagyon élénk és virgonc, és először tanyája környékét kutatja át.

Gyors, jellegzetesen elnyújtott ugrásokkal szalad, közben felágaskodik és figyel. Könnyeden fut és ugrik, kitűnően kúszik, és szükség esetén széles folyókat is gyorsan és biztosan úszik át.

Téli vedlése novemberben vagy decemberben kezdődik, ilyenkor az állat - fekete farokhegyét leszámítva - hófehér színt ölt. A fehér téli bunda először a hermelin hasán, nyakán és farka alatt kezd növekedni.

Nyáron a háta gesztenyebarna, hasa és melle fehér, farka hegye fekete. Az Alpoktól délre a hermelinek nem cserélik fehérre barna bundájukat. Az őszi színcsere gyorsabb, mint a tavaszi.

Természetes ellenségei főként a baglyok, rókák, macskák - valamint az ember, aki értékes bundája miatt csapdázással ritkítja.

Az ivarérettséget a nőstény 6-7 hónaposan, a hím egyévesen éri el. Párzási időszaka május közepétől augusztus közepéig tart, de a csíra nyugalmi állapota miatt az embriók csak tél végén kezdenek fejlődni. A vemhesség időtartama a pete beágyazódása után nagyjából 30 nap.

A nőstény 4-5 kölyköt hoz a világra. Az újszülöttek bundája fehér, a szemük zárt. Négy hetesen már kapnak szilárd táplálékot.

Elválasztás után még több hétig együtt maradnak anyjukkal, aki vadászni tanítja őket.

Az ivarérést követően a hím utódok új vadászterületet keresnek, a nőstények viszont egyes esetekben anyjuk territóriumán maradnak.

Természetes életkörülmények között másfél-két évig él - a hímek valamivel rövidebb életűek, mint a nőstények. Fogságban 7-8, esetenként 10 évig élő példányokról is tudunk. Túlélési esélyük erősen függ a zsákmánykínálattól.

Magyarországon ritka, védett, természetvédelmi értéke 50000.- forint.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Európában - Írországot és néhány távoli szigetet kivéve - mindenütt megtalálható. Ázsia, Észak-Afrika valamint Észak-Amerika nagyobb területein is jelentősen elterjedt. A hegyekben 3000 méterig felhatol. Magyarországon közönséges. Új-Zélandra betelepítették.

Testhossza 15-26 centiméter, vállmagassága 3-4 centiméter, farokhossza 3-7 centiméter. A hím testtömege 250 gramm, a nőstényé legfeljebb 110 gramm. Még ha a menyét hasonlít is rokonára, a hermelinre, kisebb nála és nincs fekete farok-vége, teste hullámosan ívelt, éles határvonal húzódik fehér hasa és vörhenyesbarna felső része között.

A hermelintől eltérően a menyét télen csak az északi területeken és a magas hegységekben ölt fehér bundát. Olykor még a hasán is látni barna foltokat vagy sötét jegyeket a szájzugban. Bár nem sokkal hosszabb a nősténynél, a hím jóval nehezebb. Mivel a menyét nagyon karcsú, még a pockokat is tudja követni járataikba.

Az állat bátor és kíváncsi. Túlnyomórészt éjjel vadászik és általában magányos. Tápláléka elsősorban pockok és egyéb egérfélék, de patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is étrendjébe tartoznak.

Ezt karcsúságuk bizosítja, ami viszont nagy energiafelvételt tesz szükségessé, mivel az állatok kedvezőtlen testfelszín/testtömeg arányuk miatt sok hőt veszítenek. Nem tudják magukat tömött bundával védeni, mivel akkor már nem férnének be a pocoklyukakon. A nagy energiaveszteség kiegyenlítéséhez a menyétnek szinte állandóan vadásznia kell. Anyagcseréje igen gyors.

Rengeteget portyázik, gyakran még éjszaka is, kertekben, hulladékhalmokon, szénakazlakban és cserjésekben.

Néha még az üregi nyulat is megpróbálja leteríteni, de kis termete miatt ez sokkal ritkábban sikerül neki, mint a hermelinnek.

A hímek vadászterületei elkülönülnek a nőstényekétől. Pocokgradáció esetén, amikor 100-500 pocok is lehet egy hektáron, a vadászterület 1-5 ha-ra zsugorodhat, ha pedig mondjuk csak 20-40 pocok jut egy hektárra, akkor egy-egy menyét 15 hektárt is birtokolhat. A nőstények vadászterületei mindig jóval kisebbek.

Egyetlen éjszaka alatt egy menyét 2 kilométert is megtehet. Ha lehetősége van arra, többet vadászik a kelleténél. A fölös táplálékot földalatti gyűjtőkamrákban tárolja.

Ellenségei a ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin. Korábban csapdázták, kevés eredménnyel. Ma már védett, bántalmazása törvénybe ütközik.

Az ivarérettséget néha már az első évben eléri. A párzási időszak márciustól augusztusig tart. Évente egyszer fial, de ha bő a táplálékkínálat, akkor kétszer is ellik. A vemhesség 5 hétig tart. Egy alomban 3-8, általában 4-6 kölyök van. Az elválasztás 4-5 hét után következik be. Az állomány alakulását nagymértékben a pockok száma szabja meg.

Téli pihenőt nem tartanak.

Vadon 1-2 évig, fogságban akár 10 évig is él. .

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

A görények előfordulnak Európa legtöbb országában.

Bundája sötétbarna, pofája fehér, banditamaszkkal a szeme körül. Aljszőrzete halvány sárga. Farka hosszú, lábai rövidek. A nőstény testhossza farok nélkül kb. 32-42 cm, míg a hím valamivel nagyobb, 36-47 cm között van. A tenyésztett, hobbiállatként kapható példányok általában erősebbek.

Szürkületi állatok, rendszerint erdőkben, szántókon, lápokon találhatók. Folyópartok oldalába vagy fák gyökere alá ásott odúkban él. Főleg ragadozó, leginkább békákat és pockokat zsákmányol, de elkapja a patkányokat és egyéb kisebb zsákmányállatokat is. Vadászterülete körülbelül egy négyzetkilométert tesz ki.

Kotoréka rendszerint egy "lakókamrából" és egy "éléskamrából" áll. Nyáron főként békákat fogyaszt. Kis termete ellenére erős, és mindig zsákmányra éhes. Olyan nagy állatokat is el tud ejteni, mint az üregi nyúl és a mezei nyúl.

Sven Nilsson svéd zoológus már a 19. században megfigyelte, hogy a görények gyakran az elkapott békákat élő vágóállatként az odújukban vagy egy kis szigeten tartották a mocsárban, lábukat eltörték, így azok nem tudtak elmenekülni. Bátorságára jellemző, hogy még a keresztes viperára is ráveti magát, és egy tarkóharapással végez vele. Hajlékonyságával és gyorsaságával kifárasztja a kígyót, de vigyáznia kell, mert a kígyóméreg a görényre is hat.

A párzási időszak február és április között van. A vemhesség 40-43 napig tart. A nőstény néha kétszer is ellik évente. Egy alomban 5-10 utód születik. A vadászgörények körülbelül 10 hónapos korukban válnak ivaréretté. Az ivarzás tavasszal kezdődik és akár két hónapig is eltarthat.

Az újszülött görény körülbelül 6-10 grammosak, vakok, süketek, és majdnem teljesen csupaszok. A kölykök elképesztő iramban fejlődnek. Háromhetes koruk után már naponta háromszor kaphatnak normális táplálékot, így fejlődésük kiegyensúlyozott lesz.

A kölykök a harmadik hét végére már 90 grammot nyomnak. Születésük utáni 28-35. napon nyílik ki szemük és fülük. A görények, mivel nagyon jó anyák, idegen kölyköket is elfogadnak, ami hasznos lehet, ha az egyik anyának túl sok kölyke születik.

A közönséges vagy házi görény Magyarországon vadászható fajnak minősül. Vadászidénye: július 1. - február utolsó napja.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

A mezei görény élőhelyei Kelet-Európa és a volt Szovjetunió tagállamainak füves síkságai. Elterjedésének nyugati határa a Dunántúl térsége. Megtalálható Mongóliában és Kínában is. Jelentősebb állományai előfordulnak az Alföldön is. Nyílt területek, embert kerülő ragadozója.

Testfelépítése jól alkalmazkodott a kistestű állatok zsákmányolásához, teste nyújtott, lábai rövidek. Testhossza 30-45 cm, farokhossza elérheti a 13 cm. a nőstény 600-650 g, a hím 900-1000 g. Fülének szegélye, valamint az alsó és felsőajak fehér, a szem, illetve az orr körüli rész pedig sötétbarna színű. Szőrzete nyáron szalmasárga, hátán koronaszőreinek vége gesztenyevörösbe hajló. Télen bundája homokszínűvé válik, koronaszőrzete világosbarna, fekete szőrszálvégekkel.

A téli időszakban pehelyszőrzete sűrű, tömött, fehér. A has mindig homokszínű, vagy világos zsemlesárga, középvonalában egy sötétebb barnás csík húzódhat. Lábai - többnyire egészen a mellkasig -, valamint a farka vége feketésbarna.

Megjelenésében nagyon hasonlít a közönséges görényre viselkedése sokkal agresszívebb, vérmérséklete sokkal hevesebb.

Rejtőzködő életmódot folytat, éjszaka vadászik. A házi görénytől eltérően kifejezetten kerüli az embert, nem merészkedik be a lakott területekre.

Legnagyobb eséllyel március elején, a párzási időszakban találkozhatunk vele, ilyenkor nappal is jobban előmerészkedik.

Főként éjszaka jár zsákmány után, melyeket elsősorban a talajszinten kap el. Táplálékának jelentős részét kisemlősök alkotják, melyeket üregeikben vagy onnan kiásva fog el. Legjelentősebb táplálékállatai a mezei pocok (Microtus arvalis), a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) és közönséges ürge (Spermophilus citellus), de más rágcsálókat, földön fészkelő madarakat, sőt nyúlfikat is elkap.

Ez a védett kisragadozó inkább a nyílt mezőgazdasági területeket, gyepeket, hátas feketeföldeket kedveli. Érdekes szokása, hogy az ürgejáratokból épít magának otthont. Kitágítja azokat, s a két-három méter hosszú járat végén egy katlant alakít ki magának, melyet szénával, tollal, szőrrel kibélelve tesz kényelmes otthonná. Itt még a téli hidegben is komfortosan érezheti magát.

Nehezen viseli a fogságot, megfigyelték, hogy fogságban a molnárgörény anya megöli az utódait, ha nagyobb stressz éri.

A kommunikációja is eltér a közönséges görénytől, míg a közönséges görény makogás-szerű, és visító hangokkal kommunikál, a molnárgörény madárcsicsergés-szerű hangokat ad.

Nászidőszaka márciustól augusztusig terjedő időszakra esik, vemhessége 39-43 napig tart. 7-18 kölyök születik, melyből az anya egyedül négy-öt kölyköt nevel fel, melyek 6-7 hónapos korukban válnak önállókká és 1 évesen ivaréretté.

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50000.- Ft.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Eurázsiai kisragadozó. Elterjedési területe Spanyolországtól Közép- és Dél-Európán át, Közép-Ázsiáig, Mongóliáig és a Himalája vidékéig tart. Európában a Földközi-tengeri szigetek java részéről hiányzik.

A hím testmérete 40-50 cm, súlya 1,2-2,2 kg. A nőstény 38-45 cm hosszú, 1,1-1,7 kg súlyú. Karcsú testalkata és viszonylag rövid lábai vannak. Szőrzete barnás színű. Jellegzetessége a nagy fehér mellfolt, mely egyben a legfőbb megkülönböztető jegye a nyuszttól, amelynek mellfoltja narancssárgás színű.

A sziklás, nyíltabb területeket kedveli. A magashegységekben is megtalálható, a nyári hónapokban akár 4000 méter magasságig is felhúzódik.

Gyakran megjelenik a városokban, sőt megtelepedhet az épületekben is.

Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magas fákra. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog.

Hatékony vadász, tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Imádja a tojást, annak tartalmát kiszívja, csak az üres héjat hagyja hátra. A másnapos hányadék felevése se jelent neki gondot. Esetenként háziállatokat is megtámad.

A sziklás, nyíltabb területeket kedveli. A magashegységekben is megtalálható, a nyári hónapokban akár 4000 méter magasságig is felhúzódik.

Gyakran megjelenik a városokban, sőt megtelepedhet az épületekben is.

Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magas fákra. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog.

A vemhesség teljes ideje 230-275 nap, míg a valódi terhesség mindössze egy hónap. Az alom általában 3-4 vak, szőrtelen kölyökből áll, de esetenként 8 is előfordulhat.

A kölykök két hónapos korukban már elkezdenek vadászni tanulni, majd 15-27 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Természetes körülmények között 3 év a várható átlagos élettartamuk, vadon maximum 10 évig élnek, fogságban 18 év a csúcs.

Magyarországon nem védett.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Az összes erdőtípusban megtalálható Nyugat-Európától Szibériáig.

A nagyobb parkokban is előfordul. A hegyvidékeken a fahatárig merészkedik fel.

Testhossza 43-51 cm, farokhossza 20-26 cm, tömege 1,8 kilogrammig terjedhet. Torka és melltájéka narancssárga színű, ez különbözteti meg a nyesttől, amelynél ez fehér színű. Szőrzete a test többi részén barna, farka bozontos és hosszú. Mellfoltja a has felé pöttyökre eshet szét, de sohasem ágazik el villásan, mint a nyestnél. Füle kiemelkedik, lába rövid, talpa szőrös.

Lábai rövidek, talpai dúsan szőrözöttek. Már ősszel magára ölti téli bundáját, amely a nyárinál jóval tömöttebb. Látása, hallása és szaglása is kiváló, mozgása könnyed és kifinomult.

Erős karmaival könnyedén mászik a fán, közben a farkával biztosítja az egyensúlyát. Nagyon jó ugró. Kiváló a szaglása, hallása. Ügyesen mászik, talán az európai emlősök közül a legjobban. Akár 4 métert is ugrik a fák lombkoronájában, a fán lefelé és felfelé ugyanolyan könnyedséggel mozog, mint a talajon.

A talpán található szőr nemcsak a hidegtől óvja, hanem a havon is megkönnyíti a mozgását.

Területét, amely a tápláléktól függően 5-23 négyzetkm-re is kiterjedhet, végbélmirigyeinek váladékával jelöli meg. Sok ellensége van, ezért inkább éjszaka mozog, bár ilyenkor is áldozatul esik néha az uhuknak.

Széles táplálékspektrumú ragadozó, étlapján a különféle kisemlősök (pockok, egerek, mókus) mellett madarak és rovarok, valamint vadon termő gyümölcsök is szerepelnek. Nem veti meg a dögöt sem, legyen szó akár elhullott nagyvadakról, akár haltetemekről.

A nyár közepén párzik, és a vemhességi idő általában annyira elhúzódik (a megtermékenyített petesejt késleltetett beágyazódása miatt), hogy a kölykök csak áprilisban jönnek a világra. 30 gramm a súlyuk, vakok és süketek.

A 3-4 világra jött utód 6 hetesen kezd áttérni a szilárd táplálék fogyasztására, de még a szopást is folytatják 2-3 hónapos korukig.

Gondozásukat csak a nőstény látja el. Egy hónapos korukra szemük kinyílik, az apróságok ki-kimerészkednek a biztonságot nyújtó fészekből, amelyet végleg csak a nyár végén vagy ősz elején hagynak el, hogy önálló életet kezdjenek.

Hazánkban védett, természetvédelmi értéke: 10000.- Ft.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj.

Hazája eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada, az USA és Mexikó vízközeli vidékein fordul elő, illetve bárhol, ahol emberek élnek. Prémje miatt Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak.

Európában a terjeszkedés központja Nyugat-Németország, a Mosel völgye és az Eifel-hegység, a Benelux államok és Franciaország keleti vidéke, de a hajdani Szovjetunióban is megtelepedett. Magyarországon a vadászok minden évben kilőnek 1-2 példányt. Először 1998-ban, Szombathelyen lőtték ki az első példányt.

A mosómedve 60-95 cm hosszú, farka 20-40 cm, testtömege átlagosan 6-7 kilogramm, de 2-10 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál. A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak.

Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a farok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai rendkívül ügyesek.

Erős karmaival kiválóan tud fára mászni - veszély esetén legszívesebben a magasba menekül.

A kicsinyek addig gyakorolnak anyjuk óvó tekintete mellett, míg megtanulnak ügyesen egyensúlyozni és mászni.

Ennek az állatnak 40 darab foga van.

Éjszaka aktív, magányos faj. A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában vagy egy sziklahasadékban. Nagy eséseket is képes elviselni. Bár kiváló úszó, elég ritkán megy vízbe, és noha a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár 25 km/h-s sebességű futásra is képes. Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben.

Egy példány rendszerint egy 1-3 km-es átmérőjű területen mozog, amely átfedésben lehet más egyedek zónáival is. A territorialitás csak táplálékban szegény vidékeken jellemző. A hímek területe rendszerint nagyobb a nőstényekénél.

A mosómedve nem válogatós, gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat, olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Étlapján az ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások is szerepelnek.

Az emberek közelségét is kihasználja, rendszerint átkutatja a szemetet, sokszor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt.

Nem alszik téli álmot, mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat a zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt.

A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területüket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak.

A vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a 3-7, általában 4 vak kölyök. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain.

A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de sokszor ahhoz közel telepszenek le.

Átlagéletkoruk a vadonban kb. 5 év. Sok kölyök nem éri meg a második életévét, az emberi tevékenység (vadászat, közlekedés) és a táplálékhiány miatt. Jó körülmények között akár 16-21 évig is élnek.

Számos ragadozó (sasok, prérifarkasok, farkasok, baglyok, kígyók stb.) által pusztított mosómedvék példányszáma a 20. század elejétől rohamosan növekszik, köszönhetően a faj rendkívüli alkalmazkodóképességének. Ezen az sem változtatott, hogy az európai telepesek kezdettől fogva vadászták prémje miatt, az 1920-as években pedig divatba jött a mosómedvebunda. A mai napig tenyésztik szőrméjéért.

Több kísérlet történt a faj háziasítására, ám kiskedvencnek nem igazán alkalmas, mivel hajlamos kárt okozni a környezetében.

A mezőgazdaságban komoly kárt tudnak okozni, amikor földek terméseit és gyümölcsösöket dézsmálják.

Számos olyan betegség - például a veszettség és a pestis - hordozói lehetnek, amelyek emberre és állatra egyaránt veszélyesek. Az európai állománynak a második világháború óta tartó terjeszkedése különösen veszélyes a helyi társulásokra, ezért több országban, köztük hazánkban is egész évben vadászható.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Az európai borz egész Európában elterjedt, csak Észak-Skandináviából, valamint a Földközi-tenger egyes szigeteiről (Szicília, Szardínia, Korzika, Ciprus) hiányzik. Megtalálható Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaukázusban, valamint Irán és Afganisztán északi részén is.

Magyarországon az 1980-as és 90-es években gyarapodott jelentősen a számuk és meghódították az alföldi régiókat is.

Teste zömök és erőteljes, feje kicsi, ék alakú, nyaka tömzsi és vaskos, farka rövid. Végtagjai rövidek, erősek, mindegyik végén öt ujj található. Járás közben teljes talpukat a talajra támasztják.

Megnyúlt orruk izmos és mozgékony. Szemeik kicsik, fehér végű füleik rövidek. Orrukon és a szem fölött hosszú tapintószőrök találhatók.

Karmai hosszúk, erősek, végük tompa, segítségükkel jól tud ásni, de nem tudja visszahúzni.

A tisztásokkal tarkított lomberdőkben vagy ligetes réteken érzi jól magát, de előfordul vegyes erdőkben és fenyvesekben, bozótosokban, sőt nagyobb városi parkokban is.

Hegyvidékeken 2000 méterig is felhatol.

Föld alatti kotorékokban, borzvárakban lakik, melyek igen bonyolult felépítésű üregrendszerek.

Kijáratainak száma a néhánytól egészen ötvenig terjedhet. A kijárat 20 cm széles, vízszintesen ovális.

A kiterjedt járatokban több borzcsalád is otthonra lelhet, ilyenkor a famíliák saját üregeikbe különülnek el. Egyes kijáratokat csak veszély (vagy játék) esetén használnak. A járatok általában 20-60 cm szélesek és 14-32 cm magasak. A családok általában három alvókamrát használnak, van amelyikből mindkét végén járat nyílik. A nőstények "szülőszobája" 1-2 méter mélyen, 5-10 méternyire helyezkedik el a legközelebbi kijárattól. Az üregrendszer általában 35-80 méter hosszú.

A járatok karbantartása, ásása, az alom gyűjtése egész évben folyik, de főleg ősszel és tavasszal végzik intenzíven. A kamrákat fűvel, levelekkel, mohával bélelik.

Igen tiszta állatok, almukat rendszeresen cserélik; egyetlen éjszaka akár harminc adag almot is behordanak a borzvárba. Tavasszal a kölykök születése előtt is kitakarítanak, és a nyár során is több alkalommal cserélik az almot, hogy elkerüljék a paraziták felhalmozódását.

Ha egy borz a borzvárban pusztul el, társai lezárják a kamráját és újat ásnak helyette. Néha kivonszolják az elpusztult társukat és odakint ássák el.

A kisragadozók egyik legkevésbé húsevő tagja. Inkább mindenevők, állatokat és növényeket egyaránt fogyasztanak. Egyik legfontosabb zsákmányuk a földigiliszta.

Megeszik a bogarakat, hernyókat, bábokat, feltúrják a darazsak és poszméhek fészkét.

A darázsfészket egészben felfalják lárvástól, darazsastól, papírostól; vastag szőrük és bőrük megvédi őket a csípésektől.

Ha hozzáférnek megeszik a gabonát, a gyümölcsök közül a lehullott almát, körtét, szilvát, cseresznyét, ezen kívül a makkot, bükkmakkot, különféle növényi gumókat és hagymákat, a kisemlősöket is (mint a nyúl, egér, pocok, patkány, cickány, vakond vagy sün).

Madarakat vagy baromfit csak nagyon ritkán ejtenek el. Amikor mégis megkockáztatják a gazdasági épületekbe való behatolást, az többnyire február-márciusban történik, amikor már felélték zsírtartalékaikat, de az erdő még alig nyújt élelmet. Ha beszabadulnak a tyúkólba, több tyúkot is elejthetnek, mint amennyit elfogyasztanak.

A kölykök január közepe és március közepe között jönnek a világra az erre a célra készített földalatti kamrában. A nőstény egy-öt utódot hoz a világra. Az újszülöttek 12 cm hosszúak és 75-132 grammosak, ritkás szőrzetük halványszürkés, szemük csukott. Három-öt napos korukban karmaik besötétednek és megjelennek fekete szőrszálaik. Szemük 4-5 hetes korukban nyílik ki és ekkor hullanak ki a tejfogaik is.

Nyolchetesen óvakodnak ki először a külvilágba és anyjuk tizenkét hetesen választja el őket, bár egyes esetekben 4-5 hónapos korukig is szopnak.

Az alacsonyabb rangú nőstények segítik az anyát a kölykök őrzésében, etetésében, kurkászásában.

Ha szeretnéd látni a borz család önfeledt játékát melyet Mal Ingham természetvédő vett fel videóra és helyezett facebook oldalára, akkor

Nyár végétől elkezdik a téli álomra készülést és zsírtartalékokat halmoznak fel. A borzvárat kitakarítják, a szülőkamrát megtöltik alommal. A havazások megindulásakor már nem járnak ki a kotorékból, száraz levelekkel és földdel lezárják a bejáratokat és téli álomra vonulnak vissza.

Magyarországon nem védett, de március 1. és július 1. között a borz nem vadászható a kölyöknevelés miatt.

A ragadozók (Carnivora) rendjébe, a a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.

Eredeti elterjedési területe (kékkel jelölt) Távol-Keleten Kína, Korea, Délkelet-Oroszország, Indokína és Japán. 1929 és 1955 között több ezer példányt telepítettek (pirossal jelölt) az akkori Szovjetúnió európai tájaira, prémtenyésztés céljából. Hazánkban szórványosan előfordul, egész évben vadászható.

Az állat testhossza 55-65 cm, marmagassága 20 cm, testtömege 4-6 kg. Bundája barnásszürke, lábai, valamint a feje a szájszeglettől a fülig sötétkék. Pofáján mosómedveszerű álarcot visel. A háton keresztet alkotó sötét sávok vannak. A nemek hasonlóak. Szőrzete hosszú és bozontos. Farka 18 cm-re is megnőhet, többnyire lelógatja. Bundájának alapszíne kopottságától az okkerbarnán keresztül a feketésig változhat. A szőrszálak vége sötét, befelé pedig egyre halványul, így a nyestkutya szőrzete a kopással "kivilágosodik".

Főleg éjszakai állat, nappal nehéz vele találkozni. Vadászterületét többnyire egyedül járja be, táplálékot keresve. A családi kötelék csak a szaporodási időszakban szoros, amelynek végén néha akár 6 fős kis csoportokkal is lehet találkozni. Téli álmot alszik, ami a kutyafélékre nem jellemző. Nem tudnak fára mászni, de nagyon ügyesen mozognak a legsűrűbb bozótban is, a rejtőzködésnek mesterei.

Zsákmányát jórészt orra segítségével kutatja fel. Mindenevő, tápláléka között állatok, kis rágcsálók, különösen a közönséges pocok, halak és növények, különféle bogyók és gyümölcsök is megtalálhatók, de a dögöt is megeszi. Helyenként a vízimadarak fészkeit is kifosztja. Az emberen kívül számottevő ellensége nincs. Hevesen védekezik a kutyákkal szemben is.

A tél vége felé kezdődik a párosodás. Ilyenkor gyakran hallani panaszos, vinnyogó hangját - ugatni nem tud. A vemhességi idő változó, az időjárástól és a földrajzi szélességtől függően 45-67 nap között mozoghat.

Általában 6-7 kölyköt ellik, így érthető a faj gyors elterjedése, hiszen a nagy szaporaság az elégséges "utánpótlást" mindig biztosítja. A kicsinyek feketék, és őszre már elérik szüleik méretét. Mindkét szülő részt vesz a kicsinyek felnevelésében.

Tömött, meleg szőrméjét Ázsiában helyenként nagyra becsülik, ez volt az oka nyugati betelepítésének is. A prémvadászok néha "usszuri mosómedvé"-nek is hívják. Már teljesen fehér példányokat is kitenyésztettek. A japán népi hiedelem szerint a tanuki képes bármivé (akár emberré is) átváltozni.