A zöld levelibéka





A zöld levelibéka (Hyla arborea) egész Európában honos faj. Elterjedési területe keleten egészen Törökországig, Oroszország nyugati részéig, és a Kaukázusig nyúlik.

Hazánkban mindenütt előfordul. Megtalálható a sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt. Kedveli a nedves élőhelyeket, de a szaporodóhelyektől akár több kilométer távolságban is lehet vele találkozni. Lakott területeken is megtalálja életfeltételeit.

 



Photo by J. Gállego on Foter.com / CC BY-NC-SA

Photo by Martha de Jong-Lantink on Foter.com / CC BY-NC-ND

Photo by Frank.Vassen on Foter.com / CC BY

Photo by Gaetano Triscari on Foter.com / CC BY-NC-SA

 

 

 

Karcsú testű, hátsó lábai hosszúak. Testmérete általában az 5 centimétert nem haladja meg.

 

 

 

 

 

 

Orra lekerekítet, szivárványhártyája aranysárga, a pupilla vízszintes. Hátának bőre sima, míg a hasoldal szemcsézett. Színe a hátoldalán a zöld valamely árnyalata, a hasoldal fehéres-sárgás.

 

 

 

 

 

 

A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé vékony fehér sávval szegélyezett, megszakítás nélküli fekete sáv húzódik végig.

 

 

 

 

 

 

A dobhártya kisebb átmérőjű, mint a szem.

 

 

 

 

 

A nőstények általában nagyobbak. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van, amely nyugalmi helyzetben is felismerhető. A torok sötétebb sárgásbarna, ráncolt.

 

   

>Photo by AlexandreRoux01 on Foter.com / CC BY-NC-SA                                                     Photo by Rob_biodiversity on Foter.com / CC BY-NC

A végtagok ujjai tapadókorongban végződnek, melyek segítségével rendkívül jól másznak a növényeken.

 

Photo by Dornenwolf on Foter.com / CC BY-NC-SA

 

A zöld levelibékák kora este és éjjel aktívak, nappal inkább napsütötte helyeken pihenő példányaival találkozhatunk.

Sötétedéskor általában lemásznak a talajra, ahol bőrükön át vizet tudnak felvenni, illetve táplálék után kutatnak.

Ősszel keresik fel a hibernálásra alkalmas helyeket. A telet a talajban, földalatti üregekben, rágcsálók járataiba húzódva, kövek alatt, fák odvaiban vészelik át, de áttelelhetnek az iszapban is.

 

   

Photo by Hennie Cuper on Foter.com / CC BY-NC                                                     Photo by Frank.Vassen on Foter.com / CC BY

Photo by berniedup on Foter.com / CC BY-SA

 

Szaporodásuk általában április - május hónapokban történik. A szaporodó helyeken jóval több hím fordul elő, mint nőstény. A hímek összegyűlnek a peterakásra alkalmas víztereknél, ahol sötétedés után kórust alkotva hallatják érdes hívóhangjukat, így vonzva a nőstényeket. A nőstények követik a hímeket a vízbe, majd a peterakást követően el is hagyják azt.

A sárgásfehér színű pete átmérője 1,5 - 2 milliméter, melyek lerakása több részletben, kisebb csomókban történik, összesen akár 500 - 1000 petét is rakhatnak.

A 3 - 5 milliméter hosszú lárvák 4 - 8 nap alatt kelnek ki, és 40 - 60 nap alatt alakulnak át. Az ebihalak átalakulása júniustól szeptemberig megy végbe az elterjedési területtől és a helyi klimatikus viszonyoktól függően. Ivarérettségüket a hímek egyéves, a nőstények kétéves korukra érik el. Átlagos élettartamuk 15 év.

Nyelvük elől lenőtt, kicsapható.Táplálékukat rovarok képezik, de elfogyasztják a pókokat és a kisebb csigákat is. Gyors mozgásuk, ugrásuk révén a repülő rovarokat is ügyesen elkapják. Vízben fejlődő lárváikat a ragadozó rovarok és azok lárvái nagy számban fogyasztják.

Photo by J. Gállego on Foter.com / CC BY-NC-SA

 

 Vissza a KISLEXIKON TÉMAVÁLASZTÓ menübe                                     Vissza a KÉTÉLTŰEK menübe