A szurikáta


A szurikáta vagy négyujjú manguszta (Suricata suricatta) a mongúzfélék családjának monotipikus neme.

A szurikáta elnevezés a szuahéli nyelvből származik, jelentése "szirti macska".

A Dél-afrikai Köztársaságban Fokföldtől Natalig, sőt Transvaalig, valamint Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén honos.

Az állomány legnagyobb része az Oranje folyótól délre él.

Testhossza 30 centiméter, ehhez jön még a 20 - 24 centiméteres farok. Tömege az 1 kilogrammot is elérheti.

A hímek valamivel nehezebbek, mint a nőstények.

A törpemongúzok után a legkisebb mangusztafaj. Teste karcsú és hosszúkás, lába rövid.

Erős mellső lábain négy ujj található, amelyek 15 milliméter hosszúak, és az ásást segítik. Nem húzhatók vissza. Hátsó lábain a karmok rövidebbek, 8 milliméteresek, a fára mászást segítik. Lábai bokáig szőrtelenek.

.   

Szőrzete puha, testhez simuló. Általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, sötétebb sávokkal, a farok vége feketés-sötétbarna.

A szőrzet a hasán világosszürke és jóval ritkább, mint a hátoldalon. Ennek a testhőmérséklet szabályozásában van jelentősége: ha az állat fel akar melegedni, hasát a nap felé fordítja, ha le akar hűlni, a hűvös járat aljára szorítja.

Hátán párhuzamos csíkok figyelhetők meg, ezek mintázata egyedi. A délebbre élő szurikáták általában sötétebbek, mint északabbra élő fajtársaik. Szemét sötét foltok veszik körül, füle fekete.

A karcsú farok hegyes, nem bozontos, sárgásbarna fekete heggyel. A szurikáta álló testhelyzetben farkára is támaszkodik, és jelezni is szokott vele.

   

Koponyája magas és kerek. Jellegzetesek a nagy szemlyukak, amelyek a teljes hossz több mint 20%-át teszik ki. Pofája viszonylag nagy és hegyes.

   

Összesen 36 foggal rendelkezok. Felső külső metszőfogai nagyobbak, mint a többi metszőfoga. A felső szemfogak egyenesek, az alsók görbék. Hátsó fogai a rovarevéshez alkalmazkodtak, őrlőfogai szélesek és hegyesek.

   

Füle kicsi, félhold alakú és zárható, hogy ásás közben ne menjen bele homok.Hallása és szaglása jó, látása különösen éles. Szemének elhelyezkedése lehetővé teszi a ragadozóknál szokásos kétszemes látást, érzékelik a mélységet, és látásának perifériás tartománya széles.

   

A szurikáták által kiadott hangoknak pontos jelentésük van. A vészkiáltások jelzik a ragadozó típusát, és hogy mennyire sürgős elmenekülni. Emellett hallatnak pánik kiáltásokat, hívójeleket, és mozgásra is késztethetik társaikat. A körülményektől függően csicseregnek, trilláznak, morognak vagy ugatnak. Vészjeleik megkülönböztetik a földön mozgó vagy a levegőből támadó ragadozót. Így összesen hatféle vészjelet adhatnak, amire a csapat különbözőképpen reagál. A sürgős földi veszélyre menedéket keresnek, míg a sürgős légi veszély esetén lekuporodnak. Magát a támadót is keresik szemükkel a megfelelő irányban.

A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli. Bár rendszertanilag a ragadozók közé tartozik, nem annyira vadász, mint inkább préda. Rendkívüli érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állat, és ez hasznára is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell felfedeznie.

   

Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállata. Nemcsak a sakálok és a méhészborzok vadásznak rá, hanem ragadozó madarak is.

   

Sakál és méhészborz

Mivel élőhelyén a növényzet nem elég sűrű ahhoz, hogy elbújhasson a nagyobb ragadozók elől, föld alatti kotorékokban él. Ezeket erős lábaikkal kaparják ki. Néhány másodperc alatt képes annyi földet kiásni, mint amennyi a saját testtömege. Egy-egy kotorékban a járatok hossza elérheti a 3 métert is.

   

A legkedvesebb élőhelyek számára az olyan édesvízi folyók és patakok, amelyek évszakonként kiáradnak. De jól megél a források közelében és az állandó édesvizű tavakban is. Az élőhely kiválasztásánál lényeges a bőséges táplálékkínálat, amely majdnem mindig a sekély vízzel függ össze, és a könnyen elérhető homokos partszakaszok, ahová kijön napozni és üregeit kivájni.

Ez a nagy méretű vidrafaj Dél-Amerika egyik csúcsragadozója. Tápláléka főleg halak, például bölcsőszájúhal-félék, pontylazacfélék és harcsaalakúak. Ha nincs elegendő hal, akkor rákokra, békákra, kígyókra, vagy akár kis kajmánokra és anakondákra is vadászik.

   

   

   

Nem képeznek zsírtartalékokat, így a táplálék mindennapos szükségletük. Esős napokon, vagy ha túl nagy a forróság, a kotorékukban rejtőznek. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz.

Tekintsd meg a NAT GEO WILD rövid videóját a szurikáták - nem veszélytelen - élelemszerző tevékenységéről!

Ha húsznál több óriásvidra található egy csoportban, akkor valószínűleg 2 - 3 különböző család találkozott egy helyen, és ideiglenesen együtt vadásznak. A család tagjai nagyon összetartóak, együtt alszanak, játszanak, vadásznak és járják a családi területet. Az egész napot halászással, pihenéssel és a családtagok ápolásával töltik.

   

Földimókus és rókamonguszta 

Ha húsznál több óriásvidra található egy csoportban, akkor valószínűleg 2 - 3 különböző család találkozott egy helyen, és ideiglenesen együtt vadásznak. A család tagjai nagyon összetartóak, együtt alszanak, játszanak, vadásznak és járják a családi területet. Az egész napot halászással, pihenéssel és a családtagok ápolásával töltik.

      

Egymásra gondosan figyelnek, még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor). Társadalmi kapcsolataikat kurkászással erősítik meg. Az alfa pár vizeletével meg szokta jelölni alárendeltjeit, akik ezután kurkászni kezdik őket. A csoport legtöbb tagja az alfa pártól származik, vagy az alfa nőstény testvére. Ha a csapat szétszakadás után egyesül, akkor is elvégzik ezt. Játszani is szoktak egymással: birkóznak vagy versenyt futnak.

Több család is békésen együtt élhet egy csapatban. Minden csapatban van egy domináns hím és egy domináns nőstény, amelyek valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek.

A hím addig kurkássza a nőstényt, amíg az meg nem engedi, hogy párosodjon vele. Csak a domináns hím párzik a nőstényekkel, az alárendelteknek csak a telep körüli kisegítő munka jut.

   

Domináns hím és domináns nőstény

A vemhesség 70 - 77 napig tart. A domináns nőstény vemhességének utolsó négy hetében egyre agresszívabban viselkedik az alárendelt nőstényekkel. Elsősorban az idősebb, vemhes vagy a vele csak távoli rokonságban álló nőstényeket szemeli ki, és addig-addig marja, harapja a kiszemelt áldozatokat, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak.

Az elüldözöttek ezután három hétig magányosan vagy kisebb csapatokban élnek.

A terrorizált, alárendelt nőstények nem ritkán elvetélnek, fogamzásuk esélye csökken. A domináns nőstény gyakran meg is öli az alárendeltek kölykeit, ezzel minden figyelmet és táplálékot saját kölykeinek biztosít. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket. A kicsinyeket felváltva őrzik és etetik. A még nem szült alárendelt nőstények is termelnek tejet, így meg tudják szoptatni a kölyköket, ha az alfa nőstény nincs a közelben.

Ha az alfa hím és az alfa nőstény rokonok, akkor nem párosodnak egymással, de a csoport túlélése érdekében megengedik az alárendeltek szaporodását. Ekkor a nőstények kóbor hímekkel párzanak, és ha alkalmuk adódik rá, megölik egymás kölykeit.

Általában 2 - 4, de néha 5 kölyök születik. Szemük és fülük csak kéthetes korban nyílik ki. Az üreget három hetesen hagyhatják el először. Amikor a kölykök felbukkannak, az összes felnőtt készenlétben áll, és a szokottnál is jobban figyel.

   

   

Ismerkedés a világgal

Négy hetes korukig bébiszitterek vigyáznak rájuk, azután a csapattal tartanak. Ha veszélyt észlel, akkor a bébiszitter az üregbe vezeti a kölyköket, készen arra, hogy harcoljon értük. Ha nem tudnak a föld alá menekülni, akkor összegyűjti a kölyköket, és rájuk fekszik. A kis szurikáták 4 - 6 hetes korukig szopnak.

   

Költözés

A kölyköket fokozatosan tanítják meg vadászni. Először megölt skorpiót adnak, majd olyat, aminek kitépték a méregtövisét. Csak később térnek rá a még sértetlen skorpiókra. Egyes vélemények szerint immunisak a skorpió mérgére. A kölykök egy hónapos korukban kezdenek ásni a felnőttek példáját követve fokozatosan megtanulják a túléléshez szükséges tennivalókat, milyen ennivalót hogyan szerezhetnek meg, hogyan bánhatnak el a skorpiókkal stb.

A legtöbb csoport mérete 20 - 30, de akár 40 fölé is növekedhet. Ha egy vészjelre menekülniük kell, akkor lehet, hogy nem ugyanabba a kotorékba menekülnek, így szétszakadnak, és később nem biztos, hogy egymásra találnak. Ha egy nagyon sikeres domináns nőstény elpusztul, akkor a hatalmi harcok következtében is szétszakadhat a család. A csapatok ki is halhatnak éhínség, betegség, vagy a ragadozók miatt, vagy azért, mert az alfa pár rokon, és nem engedik szaporodni a nőstényeket.

Egy csapat évente akár három almot is felnevelhet. Ivaréretté 9 hónapos korukban válnak, várható élettartamuk 6 év.

Városokban fogságban tartott szurikátákat használnak kígyók felkutatására.

Bár határtalan kíváncsisága még félelemérzetét is legyőzi, közvetlenségével gyorsan elnyeri az emberek szimpátiáját. Minden "cukisága" ellenére hobbiállatnak nem javasoljuk, mert illatanyagával megjelöli a gazdáját, az egész házat, és megharapja a vendégeket.

   

Érdemes megtekintened a BBC Earth rövid videóját, melyben a szurikátáknál is sikeresen alkalmazza ravasz trükkjét a szuhaeli drongó madár (Dicrurus adsimilis). Több állatfaj ragadozó közeledtét jelző vészkiáltását utánozza, majd, amikor a kiszemelt áldozat - ez esetben a szurikáta - elmenekül, elcseni a táplálékát.

Köszönöm, hogy figyelmet fordítottál rám.

Nézz szét a többi anyagunkban is!

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menübe