Komposztáljunk!


Ha van kertünk, - legyen az akár zsebkendőnyi is - megéri komposztládát készíteni.

A komposztálás olyan folyamat, melynek során, elsősorban a kerti hulladékokat, másrészt a konyhai melléktermékek egy részét visszajuttatjuk a természetbe azért, hogy növényeink újra hasznosítsák.

A növények az életműködésükhöz szükséges tápanyagok zömét a talajból veszik fel, melynek tápanyagtartalma így csökken.

Ezzel a teljesen bio - eljárással a talajt úja humuszban gazdaggá, termékennyé tesszük.

Természetbarát eljárás, nem terheljük környezetünk szennyeződéssel, s ingyen van.

Nem boszorkányság, nyugodtan vágjunk bele!

A folyamat során a szerves anyagokat a különböző lebontó szervezetek átalakítják, s a növények számára újra felvehetővé, felhasználhatóvá teszik.

Nem bonyolult, de néhány aranyszabályt mindenképp be kell tartanunk. A komposztálás nem csupán abból áll, hogy mindenféle kerti és konyhai hulladékot összedobálunk egy halomba, s egy idő múlva értékes humuszunk lesz.

A legtöbb kerti "szemét" mind mehet a komposztálóba. A bekerülő anyagok színe alapján lehet zöld, vagy barna. Értelemszerűen a tavaszi, nyári időszakban sok a zöld, az őszi, télvégi inkább barna. A zöld anyagok frissek, lágyak, sok nedvességet tartalmaznak, gyorsabban bomlanak, mint a száraz barna összetevők.

Ki kell jelölnünk egy helyet a kertben, ahol a műveletet végezhetjük.

Komposztálhatunk úgy, hogy egyszerű halmot képzünk, melyre folyamatosan rakjuk a rétegeket.

  

Barkács áruházakban, kertészeti üzletekben lehet venni komposztáló tartályokat, rekeszeket, melyek sokkal praktikusabbak és dekoratívabbak is, mint a halomba történő komposztálás.

Amennyiben elég kreatívak vagyunk, mi is készíthetünk fából komposztáló rekeszt, de gondolkodjunk hosszú távra, s használatbavétel előtt kezeljük időjárásálló, környezetbarát festékkel.

Ha megvan a tároló, kezdhetjük.

Mit is lehet komposztálni?

Elsősorban minden olyan növényi hulladékot, mely a kertben keletkezik. Lehet fűnyesedék, kihúzott gyom, levágott levelek, ágak (apróra vágva!), összegereblyézett lomb, elnyílt virágok, lehullott termések.

A konyhából mehet a komposztba minden zöldség és gyümölcshéj, almacsutka, teafilter és kávézacc, elhervadt vágott virágok, kipusztult szobanövények.

Mehet bele a házikedvencként tartott rágcsálók (tengerimalac, hörcsög) elhasznált faforgács alomja is. Szóval majdnem minden.

Kivéve!

Nem teszünk a komposztálóba nagy gallyakat, faágakat, főtt - sült konyhai maradékokat, olajat, zsírt, csontot, háztartási szemetet, vegyszereket, gyógyszereket, mérget, állati tetemet, s a karácsonyfa maradványát sem.

Természetesen nem kerülhet bele nem, vagy nehezen bomló hulladék, műanyag, üveg, porcelán, fémhulladék sem.

Bizonyos növények lombja, termése gátolja a lebomló folyamatot, mint a vadgesztenye, vagy a dió.

A komposztálás folyamata

A lebontó folyamatot élő szervezetek végzik. Ehhez három dologra van szükségük. Tápanyagra, vízre és oxigénre.

A tápanyag adott, hisz mi biztosítjuk. A víz azért szükséges, mert nélküle nem indulnak be a folyamatok, száraz körülmények között nincs komposztálódás.

A jó komposztáló tartalma olyan, mint egy szivacs, mely elég nedves, de nem csöpög belőle a víz, ezért a nedvességet folyamatosan biztosítani kell.

Ha az alapanyagok kiszáradnak, a lebontást végző szervezetek elvándorolnak, vagy elpusztulnak.

Ha túl sok a nedvesség, akkor nem jutnak elég oxigénhez, mely szintén halálukat okozza.

A jó komposztáló elég szellős és kellően nedves. Amennyiben az anyag túlságosan tömör, rothadás jön létre, mivel nem kap elég levegőt. Ekkor olyan mikroorganizmusok jelennek meg melyek életéhez nem kell oxigén. Ez nem előnyös, és ráadásul bűzös is. Ilyen módon anyagunk elrothad, s nem lesz értékes humuszunk.

A lebontást rengeteg élőlény végzi. Legnagyobb számban a szabad szemmel nem látható mikroszervezetek, melyeket csak mikroszkóppal tanulmányozhatunk, melyek mindenfelé nyüzsögnek.

Vannak gombák, melyek a nehezen lebontható részek felaprításában tevékenykednek.

A jó komposztban szabad szemmel láthatunk gilisztákat - minél többet, annál jobb - melyek újra és újra átássák, átforgatják a teljes anyagot. A fonálférgek is kedvelik ezt a közeget. Hasonlítanak a földigilisztára, azonban sokkal kisebbek és karcsúbbak, mozgékonyabbak, halványsárgák, vagy krémszínűek.

A komposztáló sötétje kifejezetten kedvez az ászkarákoknak, melyeket sokan pincebogárként ismernek. Sok rovar lárvája is kedveli az ilyen életkörülményeket, s mivel gyorsan szaporodnak, a ragadozó fajok is megjelennek.

Szinte minden komposztálóban találunk karamell színű százlábúkat, fényes fekete, vagy zöldes futrinkákat. Sok pókfaj is itt vadászik napi zsákmányára.

A meztelen csigák előszeretettel fogyasztják a lágy, zsenge növényi hulladékot, ezüstösen csillogó nyomukat követve megtudhatjuk merre jártak.

Ha túlérett gyümölcsöket teszünk a komposztálóba, gyorsan megjelennek a muslicák, sőt a legyek is, melyek rögtön lerakják petéiket, mivel kedvező életfeltételeket találnak utódaik számára.

Egy folyamatosan használt komposztáló számos kerti élőlénynek búvóhelyet, menedéket jelent. A gerendákból készített tároló réseibe az éjjel tevékenykedő bagolylepkék behúzódnak nappalra, de a kertben lévő hasznos gyíkok is szívesen bújnak ide.

A kerti kártevőket pusztító sün is előszeretettel pihen itt, s készít fészket magának, akár télire is. Ha a komposztáló aljára nem feszítünk sűrű dróthálót, akkor abba a vakond is feljut.

A komposztálót néha gondozni is kell. A már említett barna és zöld anyagokat egymásra rétegezzük, így a száraz rész elegendő nedvességhez jut a lédús zöldből. A barna rész adja a vázat, biztosítja a jó szellőzést. A rétegek közé teríthetünk vékony földréteget, mely nem csak azért előnyös, mert elfedi a kellemetlen szagokat, de mindig vannak benne lebontó szervezetek, melyek meggyorsítják a feldolgozást.

  A rétegezést célszerű száraz réteggel kezdeni. Az idő teltével komposztunk összeesik, ezért 2 - 3 havonta át kell forgatni. Erre azért van szükség, mivel a tömörödött anyagból a levegő kiszorul, s ezzel lazítjuk, levegőztetjük.

A már kész humuszrészek segítik a még nem lebomlott részek átalakulását. Az átforgatáshoz elég egy kerti villa, melynek segítségével a száraz részeket összekeverjük a nedvessel, a barna részeket a zölddel.

A komposzt nagyjából egy év alatt készül el, válik felhasználhatóvá. Befejezéskor az anyagot át kell rostálni, a fennmaradó részeket visszatesszük a komposztálóba. A jó komposzt sötét, feketésbarna, könnyen morzsálódik, tavaszi eső áztatta földre emlékeztető illatú.

Az átrostált anyagot a földbe kell juttatnunk, bele kell ásnunk. Ne ássunk túl mélyre, mivel akkor nem hasznosul, beásás nélkül pedig kiszárad, táptartalma elvész. Ha jól csináljuk, kertünk burjánzik, virágaink csodaszépek, növényeink erősek, élettel teltek, s ez igazán BIO.


Képgaléria

 

 

 

 

 

 

 


Válaszolj a következő kérdésekre!


Milyen anyagot nem szabad a komposztálóba helyezni?
Zöldség és gyümölcshéj, almacsutka, teafilter és kávézacc, elhervadt vágott virágok, kipusztult szobanövények
Fűnyesedék, kihúzott gyom, levágott levelek, apróra vágott ágak, összegereblyézett lomb, elnyílt virágok, lehullott termések
Olaj, zsír, csont, vegyszerek, gyógyszerek, mérgek, állati tetem, karácsonyfa maradványa, műanyag, üveg, porcelán, fémhulladék

Kedvező feltételek mellett mennyi idő alatt alakul át a hulladék komposzttá?
Kb. 1 év
Kb. 0,5 év
Kb. 2 év


Melyik három dologra van szükség az eredményes komposztáláshoz?
Száraz falevél, kerti gyomok, apróra vágott fűnyesedék
Viz, oxigén, tápanyag
Földigiliszta, pincebogár, százlábú


Botanika Vissza a kezdőlapra          Termved Vissza a TERMÉSZETVÉDELEM menűbe