Vendégek a kerti tóban


A kertben ásott mesterséges tavacska a kert dísze, már látványa nyugalmat áraszt. Szépen beültettük a partját mocsári növényekkel, telepítettünk bele vízi növényeket, s általában színes koipontyok, vagy aranyhalak úszkálnak benne.

Ha figyelmesek vagyunk, előbb - utóbb olyan állatok megjelenését is felfedezhetjük, melyeket nem mi telepítettünk, de a tavacska által biztosított feltételek nagyon is megfelelnek számukra.

Vannak olyanok, melyeket a vízinövények betelepítésekor hurcoltunk be, míg mások - mivel tudnak repülni - könnyen megtalálják a tükröző vízfelszínt.

Papucsállatka és zöld szemes ostoros biztosan van a tavacskában, ezeket azonban csupán mikroszkóppal vizsgálva láthatjuk.

 

Amennyiben vízinövényeinket természetes élőhelyről szedtük, akkor nagy valószínűséggel sikerült betelepítenünk a nagy tányércsigát és a mocsári csigát is.

Lehet, hogy magát az állatot nem látjuk, de ha a víz alatti leveleken rágásnyomokat fedezünk fel, biztosak lehetünk jelenlétükben.

 

Vízhez kötött életmódot folytat a sárgaszegélyű csíkbogár, mely a víz alatt vadászik, s itt fejlődik a szintén ragadozó életmódot folytató lárvája is.

Egyik legnagyobb bogarunk a fényes fekete színű óriáscsíbor, mely a csíkbogárral ellentétben növényevő.

A kétéltű csíborka nagyon hasonlít az óriás csíborra, azonban mérete alapján egyszerűen megkülönböztethetjük tőle, mivel hossza még a három centimétert sem éri el.

A hátonúszó poloskát könnyű észrevenni, ahogy a víz felszíne alatt pihen, s ha megzavarjuk, vad lábcsapásokkal igyekszik a számára biztonságot nyújtó mederfenék felé.

Éjjel repül, s sokszor csapódik a bádogborítású templomtoronynak, mivel annak csillogása számára a víz felszínéhez hasonló.

Kézzel ne fogjuk meg, mert csípése fájdalmas, vízi méhnek is nevezik.

Amennyiben elég nagy a szabad vízfelület, akkor megjelennek a molnárpoloskák, melyek vadul cikázva a felszínen keresik a vízbe hulló táplálékot.

A botpoloskák igazi álcázó művészek. Első pár lábuk veszedelmes fogóvá alakult, s mozdulatlanul várják áldozatukat, miközben hosszú légzőcsövüket a felszínre dugják, s ezen keresztül lélegeznek.

Hasonlítanak a botpoloskához, s közeli rokonok is, a zömökebb testű vízi skorpiók. Szintén fogólábuk segítségével kapják el a gyanútlan áldozatukat.

Nyári melegben gyorsan kelnek ki a petékből a szúnyoglárvák, melyek a tóban lévő halak számára fontos táplálékot jelentenek.

A legvérszomjasabb ragadozó valószínűleg a tó felett cikázó szitakötő vízfelszín alatt élő lárvája.

Szép lassan gyalogol az aljzaton, vagy a vízi növényeken, és erős állkapcsával még a kis halivadékokat is elkapja.

Ha a kert nem túl zárt, akkor előbb - utóbb megjelennek a tóban a békák is. A legvalószínűbb, hogy tavi, kis tavi, vagy kecskebékákkal fogunk találkozni. Nekik a tó egyben kiváló szaporodó helyet is jelent, amit majd a békák által lerakott petékből kikelő ebihalak fognak bizonyítani.

Ne feledjük! Hazánkban minden kétéltű és hüllő védett. Ne bántsuk őket, hiszen hasznosak, segítenek a szúnyogok és legyek irtásában.

A tó partját, vagy annak egy részét érdemes lankásra építeni, így a kertben élő madarak is tudnak inni, fürdeni.

 

Botanika Vissza a kezdőlapra          Termved Vissza a TERMÉSZETVÉDELEM menűbe