A házityúk


A házityúk (Gallus gallus domesticus) a bankivatyúk háziasított változata, amely a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj, gazdaságilag a baromfikhoz soroljuk őket. Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztjuk. Mára számos tyúkfajtát tenyésztettek ki.

A gall kakas Franciaország nemzeti szimbóluma.

   

A hímivarú házityúk a kakas, a nőivarú házityúk a tojó

   

Kicsinye a csibe, a "kamasz", növendék nőivarú házityúk a jérce vagy csirke

A tojásokon ülő tojó a kotlós

A házityúk súlya 0,5 - 7 kg-ig terjedhet. A kakas rendszerint nehezebb a tojónál, de ez fajta szerint változik. A törpékhez az 500 és 1200 gramm közötti fajtákat sorolják. Megkülönböztetnek még közepes és nagy testű fajtákat is.

A házityúk anatómiája

A tyúkok egyik különlegessége a fejükön található tarajuk, melynek sokféle megjelenési formája lehet.

Néhány tarajforma: A-egyszerű; B-rózsa; C-borsó; D-dió

A kakasok taraja nagyobb, mint a tojóké. A csőr alatt egy bőrlebeny található, ami a taréjhoz hasonló szövetekből épül fel. A tyúkok nemi kétalakúságát erősíti még általában a kakasok lényegesen nagyobb farktolla.

   

A házityúk fő mozgásszerve a hátsó végtag, melyet lépegetésre, futásra és kapargálásra egyaránt használ. Négy ujja közül három előre, egy hátrafelé áll. Karmai rövidek, szélesek és a kapargálás miatt tompák. Az ujjak inas, szarupikkelyes bőrrel fedett csüdben folytatódnak. Csüdnek a láb tollmentes részét nevezik. Bár egyes fajtáknál ez is lehet tollas, például cochin, melyeknél a tollazottság még az ujjakra is ráfut. A csüd felett a lábszár és comb helyezkedik el, mely tollal fedett. A tyúkoknál három ujj előrenéz, a negyedik hátra. Egyes fajták különlegessége, hogy öt ujjuk van (például német lazac tyúk), ez esetben kettő néz hátra.

   

Az idős kakasok úgynevezett "sarkantyúval" rendelkeznek, mely fegyver szerepét tölti be támadásoknál. Ez a sarkantyú igen hosszúra és hegyesre nőhet. Egyes tyúkfajnál a tojónak is lehet fejletlen "sarkanytyúja" lábujja felett.

   

Szárnya testéhez viszonyítva gyenge, tartós repülésre alkalmatlan.

 

A házityúk vázfelépítése

A tolltakaró sokféle színben és rajzolatban fordul elő. Vannak különleges tollképződmények is, mint például a selyemtyúkoknál vagy borzas, mint például a chabó tyúkfajtánál.

   

Többnyire a kakas díszesebb tollazatot visel. A tyúk rendszerint évente ősszel váltja a tollát (vedlés). Az új őszi tollruhában a legszebb, többek között ezért éppen télen vannak a baromfi kiállítások is. Itt fajtára jellemző leírások szerint értékelik és pontozzák a tyúkokat. Év közben főleg a kakas "taposása" alatt szenved a tojók tollazata. Némely csoportokban olykor teljesen kopasz hátú tojókat is meg lehet figyelni, ami a taposás eredménye. Amennyiben a tollazat a csüdig, illetve az ujjakig ér, szakmegnevezéssel "gatyának" hívják. Lehet még bóbitájuk, szakálluk is.

A kakas jellegzetes "kikiriki" vagy "kukurikú" hangja a terület megjelölésére szolgál, és ezt kukorékolásnak hívják. Többnyire reggel, napfelkelte előtt, dél körül és este kukorékol.

A kakaskukorékolást a rómaiak időmeghatározásra használták. Ha meghallották, azt jelentette, hogy éjfél és napfelkelte között jár az idő.

A következő videofelvételen meghallgathatod a kakas "ébresztő" hangját és némi betekintést nyerhetsz a tollruhák változatosságába is. Jó tanács: Ne teljes hangerővel hallgasd!

A kotyogás minden ivarérett tyúk szokásos hangkibocsátása, sokféleképpen értelmezhető; az a figyelmeztető, fenyegető, csalogató, hívóhangja, de ezt használhatja a tojásrakás általi fájdalom hangjaként is, csak mindig egy kicsit más árnyalatban. Jellegzetesek a kotlós csibéiről gondoskodó hangkibocsátásai, ehhez hasonló a kakasok általános hangkibocsátása is.

Bizonyított, hogy a tojásban lévő csibék kikelésük előtt képesek egymással hang alapján kommunikálni, és így valamelyest beállítani az úgynevezett szinkronkelést, hogy nagyjából azonos időben keljenek ki a tojásból.



.

Az állat kora reggeltől késő estig kapirgál. Erős, hegyes csőre a táplálék felszedésére és aprítására is alkalmas. A kemény szaruból álló csőr felső kávája domború, a végén lefelé hajlik. Tápláléka növényi részekből, főleg magvakból áll, melyeket fogak hiányában rágás nélkül nyel le. A szabadban tartott állatok elfogyasztják a férgeket, a rovarokat és az egereket is.

Zúzájukban apró kövek segítségével őrlik meg a táplálékot. Ürülékük az úgynevezett kloákán keresztül távozik.

A tyúkok táplálékkeresés közben nagyon figyelnek, szívesen tartózkodnak fedezékben gazdag környezetben. Mivel a tyúknak rossz a térlátása a megfelelő látási szög hiánya miatt, ezért - mint a legtöbb madár - kénytelen sétálás közben a fejét előre-hátra mozgatni és így feltérképezni a környezetét.

A kakasnak jellegzetes udvarlási viselkedése van, szabályosan táncol a tojó előtt, miközben egyik szárnyával megérinti a földet, majd felugrik a tojó hátára. Párzás közben megfigyelhető, hogy a kakas csőrével a tojó fej- vagy nyaki tollazatába kapaszkodik.

A házityúk évente 250 vagy akár több mint 300 darab tojást képes produkálni, ha naponta elveszik előle a rakott tojást. Ha nem veszik el a tojást, akkor a legtöbb fajta nekiállna a kotlásnak. Bizonyos fajtáknál a kitenyésztésük során teljesen visszaszorították a kotlási hajlamukat. Néha előfordulhat (főleg azoknál, melyek maguk mesterségesen lettek keltetve), hogy a kotlást félbehagyják és leszállnak a fészekről. A keltetési idő normál esetben 21 nap.

A tyúkoknál jellemző a rangsor, amely - más állatcsoportokhoz képest - meglehetősen laza. Mivel a tyúkok a tyúkólban folyamatosan a legfelső ülőrudakra igyekeznek, ajánlott a rudakat mind egy szintben elhelyezni, hogy a legjobb helyekért való vetélkedéseket és verekedéseket elkerüljük.

   

A takarmányt is széles körben vagy több ponton adagoljuk, hogy a ranglistán alacsony helyen lévő egyedek ne szenvedjenek hiányt a magasabb rangúak zavarásai miatt. Néha tapasztalhatunk tollhúzkodást vagy kannibalizmust is. Ez főleg tyúktartó telepeken fordul elő, ahol a tyúkok kis helyre vannak bezsúfolva és egyszerűen unatkoznak, nem tudják kielégíteni kapirgáló, izgága igényeiket.

   

   

A tyúkok maximális élettartamáról viszonylag kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Régi könyvekben olyan adatok is olvashatók, miszerint az 50 évet is megérik, a valóságban azonban, a legtöbb jelentés szerint 5 - 7 évig élnek, kivételes esetekben 8 - 14 évig.

A tojáshozamra kitenyésztett fajták rendszerint ennél is előbb elhullnak, mivel nagyobb mértékben használják ki szervezetük energiáit, gyorsabban legyengülnek. A második életévtől kezdve a tojáshozam minden esetben lényegesen visszaesik.

Az a feltételezés, hogy a házityúk (Gallus gallus domesticus) őse a Burma-bankivatyúk (Gallus gallus). Kínából származó csontleletek utalnak arra, hogy már az i. e. 6. évezredben végbemehetett a háziasítás.

Megbízható bizonyítékok a háziasításról az Indus környékéről i. e. 2500-2100-ból, az első európai leletek a korai jégkorszakból származnak. A babilóniaiak már az i. e. 2. évezredben tartottak tyúkot, az asszíroknál az i. e. 7. századból vannak róla adatok.

Görögországba perzsa közvetítéssel került. Az ókorban jutott el Európába, az első írásos feljegyzések i. e. 5 - 4. évszázadból, görög íróktól származnak. Közép-Európába valószínűleg kelta közvetítéssel került.

Az akkori tyúkok még jól tudtak repülni, kevésbé voltak területhűek mint a maiak, ezért folyamatosan ólakban tartották őket. Németországi leletek mellett franciaországiakat is találtak, ahova feltehetően a föníciaiak által jutott el. Az időszámítás előtti 5 - 4. századból Svájcban is találtak leleteket Möhlin környékén.

A házityúk háziasításával kapcsolatban két, egymásnak részben ellentmondó elmélet létezik. A korábbi elmélet szerint a házityúk egyetlen őstől származik. Ezek szerint a házityúk őse a bankivatyúk, amely Elő- és Hátsó-Indiában, valamint Indonézia legtöbb szigetén őshonos. Az elméletet alátámasztó érvek a következők:

- a bankiva, változékonysága miatt, könnyen képez fajtákat,

- a házityúk alapszínei felfedezhetők a bankiva színeiben,

- a hangjuk egyforma,

- a bankiva és a házityúk keresztezések szaporodóképes utódokat eredményeznek.

Az újabb vizsgálatok egyre inkább a házityúk több ősre visszavezethető származására utalnak.

Ezek szerint következő fajok vehettek részt a házityúk kialakulásában:

1./ Bankivatyúk vagy vörös dzsungeltyúk (Gallus ferrugineus)

   

2./ Ceyloni dzsungeltyúk, (Gallus lafayetti)

   

3./ Szürke dzsungeltyúk (Gallus sonneratti)

   

4./ Jávai dzsungeltyúk (Gallus varius)

   

A kutatók érvei szerint a házityúk populációjában túl nagy a változatosság ahhoz, hogy ez egyetlen ősre legyen visszavezethető. Ezen kívül vannak olyan tulajdonságai, amelyek a bankivánál hiányoznak (például öt lábujj). Könnyű szelídíthetőségét valószínűleg a szürke dzsungeltyúknak köszönheti.

A magyar tyúk

Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változatai. Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni 19. század végén a ma védett tyúkfajták, a sárga, a fehér, a kendermagos és a fogolyszínűek.

         

         

A kopasznyakú fajta - mely leggyakrabban fekete, kendermagos, fehér és sárga változatban fordul elő - erdélyi kopasznyakú tyúkként vált ismertté. A fajtára jellemző, hogy nyaka és részben a melle, valamint hasi része is tollatlan. A fejtetőn kevés toll található.

         

         

A tyúk kedves állata a népművészeti ábrázolásnak. Joseph Haydn egyik szimfóniájának címe is "A tyúk".

Mindannyian ismerjük Petőfi Sándor: "Anyám tyúkja" című versét, melyben a költő a "tyúkanyó" családban betöltött szerepét emeli ki.

Közkedvelt a "Kiskakas gyémánt félkrajcárja" népmese, ahol a szegény asszony kis kakasa a szemétdombon kapirgálva talál egy gyémánt félkrajcárt, melyet a kapzsi király erővel elvesz tőle. A bátor kakaska nem nyugszik, amíg vissza nem szerzi jogos tulajdonosának a talált kincset.

A nevezetes kelta "kellsi kódex" is tartalmaz tyúkábrazolást.

A IX. századtól fémből készült kakasokat helyeztek a templomok tornyára. A visszatérő reggeli fény szimbólumaként is szerepelt a kakas Krisztus feltámadására utalva, egyúttal az ítéletre való visszatérést jelképezve.

Egyben a kakas arra emlékeztet, hogy Péter apostol három alkalommal megtagadta Krisztust. Máté evangéliuma 26. fejezetében Péter az első kakasszóra döbben rá tettére.

   

 

Kakasviadal

 



Hosszú időn át volt ez a világ számtalan táján a legkedveltebb fogadások tárgya. Egyes fajtákat kifejezetten kakasviadalok céljára tenyészettek ki, ezek az úgynevezett viador-fajták.

A viadal során a két rivális kakas egymással szembekerülve szinte azonnal felborzolja tollait, fenyegető testtartást vesz fel és amennyiben a másik ettől nem hátrál meg, rögtön rátámad.

Olivier Hanotte, a nottinghami egyetem genetikusa szerint még az is lehet, hogy a kakasviadal volt a háziasítás elsődleges célja. A bankivatyúk a mai napig kicsi, de tüzes harcosként ismert Ázsia déli részén, Vietnamban például a tiltás ellenére is gyakran csapdázzák a madarat, és egy kakason akár 100 dollárt is kereshet az eladó. Az egyre szaporodó genetikai bizonyítékok pedig kis populációra utalnak a domesztikáció kezdetén, és ennek alapján elképzelhető, hogy nem a tojás és a hús, hanem a szórakoztatás volt a háziasítás fő oka.

   

Az amúgy is meglehetősen kemény küzdelem hatásait sokszor fokozták a kakas természetes sarkantyúi mellett a lábaikra rögzített éles acélsarkantyúkkal. Így a kakasok amúgy is kivételesen kemény küzdelme véres, - általában a vesztes fél pusztulásával járó, - kegyetlen összecsapássá vált.

   

   

Magyarországon a jelenleg hatályos büntető- és állatvédelmi jogszabályok tiltják, és súlyos büntetéssel sújtják az állatviadalokat, mely alól nem kivétel a kakasviadal sem.

A következő videón röviden összefoglalva megnézheted, hogyan "gyártják" iparszerűen a viador kakasokat Délkelet-Ázsiában.

 

És ahogy mi legtöbbször találkozunk a házityúkkal

 

   

   

Végezetül - az erősebb idegzetű látogatók kedvéért - feltettünk két Délkelet-Ázsiában, a kakasviadal világbajnokságon készült videót, a tollas gladiátorok néhány perces élet-halál küzdelméről. A nézők nagy összegű fogadásokat kötnek, és jól szórakoznak az áldozatok kínszenvedésén.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe