A virágos kőris


A virágos kőris, más néven mannakőris (Fraxinus ornus) az olajfafélék családjába tartozó lombhullató fafaj.

Európa déli, délkeleti területein és Kis-Ázsiában, főleg a középhegységekben honos, ott a száraz, meleg, sziklás talajú bokorerdők jellemző fája.

Kis-Ázsiában főleg Törökországban és Libanonban nő, Európában elterjedésének északi határa nyugaton Franciaország, Közép-Európában a Bécsi-medence, illetve a Kárpát-medence.

Magyarországon a Mátrában megtalálhatók állományai.

A virágos kőris általában 6 - 8 méter magasra nő meg, a legnagyobb példányok is legfeljebb 20 méteresek. Törzse szabálytalan alakú, általában görbe, szétágazó, gyakran egész alacsonyan villásodik, lombozata laza, szabálytalan. Lombkoronája laza, kerekded.

Kérge fiatalon feltűnően sima, barázdák nélküli, idősebb korában rücskösen repedezik - színe világosszürkéről idővel feketésszürkére sötétedik.

Az ágak sugarasan szétágaznak, sokszor görbék, csavarodottak.

Keresztben átellenes levelei páratlanul szárnyaltak, 15 - 20 centiméter hosszúak, 5 - 11 levélkéből összetettek. A levélkék 1,5 centiméteres nyélen ülnek, tojásdad alakúak, 3 - 8 centiméter hosszúak és legfeljebb 2,5 centiméter szélesek, bőrszerűek, a szélük szabálytalanul fűrészelt, csúcsuk hegyes.

A levéllemez a színén középzöld, a fonákán világosabb, és ott a főér mentén rozsdás vagy fehéres szőrök nőnek. A csúcson nővő levélke hosszabb az oldalsóknál. A levélnyél 3 - 8 centiméter hosszú, gyakran finom szőrök borítják. Őszi lombja a sárgától a liláig sokféle színárnyalatban pompázik.

      

Rügyei télen nemezesen szőrösek. A szürke csúcsrügyek nagyok, gúla alakúak, míg a hónaljrügyek kisebbek, gömbölydedek, két pikkelyük van. A barnászöld, zöldeszszürke vagy hamuszürke hajtásokat finom paraszemölcsök pontozzák.

A "virágos kőris" nevet azért kapta, mert virágainak - a magas kőristől eltérően - sziromlevelei is vannak.

   

A virágos kőris és a magas kőris virágzata

Sárgásfehér, dús bugavirágzata az új hajtások végén, laza, hófehér, pamacsszerű tollbokrétában nyílik, majd hamar lehullik.

   

A virágok csészéje négyhasábú, négy, kb. 6 centiméteres sárgásfehér sziromlevéllel, melyek alapjuknál párosával összeforrtak.

Termése 2-3 centiméter hosszú, lecsüngő, lándzsa alakú szárnyas lependék, kissé lekerekített csúccsal, beérve sárgás-barnás színű.

   

Ellentétben a család többi honos fajától a virágos kőris a szélbeporzásról a rovarporzásra történő áttérés egy tipikus példája.

A dolomitos, illetve mészköves területeket kedveli, közepesen tápanyagigényes, fagyálló és az aszályt is jól tűrő fa. Fiatalon árnyéktűrő, később fényigényes. Gyakran találkozhatunk vele erdőszéleken, irtásokon, erdőkben pedig főleg a molyhos-, a kocsánytalan- és a csertölggyel együtt nő. A tölgyesekben, bokorerdőkben állományalkotó lehet. A szárazságot és a szennyezett levegőt jól tűri, ezért Európában gyakran városi díszfának ültetik.

   

Tapolcán és Gyomaendrődön is találkozhatunk a virágos kőrissel

Mivel törzsének átmérője és magassága is meglehetősen kicsi, erdészeti jelentősége alárendelt. Leginkább csak tűzifának alkalmas, de mivel gyorsan nő, már fiatalon terem és magról szaporodik, a kopár területek erdősítéséhez elegyfának ültetik.

És még gyógyhatása is van

Kérgéből néha édes nedv, "manna" folyik, ezért szokták mannakőrisnek is nevezni. A nedvedzést a mannakabóca (Cicada orni) szúrása okozza.

   

Mannakabóca (Cicada orni)

Naponta ismételt kereszthasítással érhető el a szándékos megcsapolás. Az így kifolyó nedv a levegőn megkeményedik, a fáról jégcsapszerűen lóg le. Íze a mannit cukoralkoholnak köszönhető.

      

A virágos kőris megcsapolása és az így ejtett sebzésen kiszivárgó, majd megszilárduló "manna"

Az így gyűjtött mannát köhögés ellen és enyhe hashajtónak (pl. aranyér, végbélrepedés kezelésére), a mannitolt cukorbetegség esetén cukorhelyettesítő szerként is használják.

Dél-Európában egykor a megsebzett törzséből kicsorduló nedvből megszárítva édességet (mannát) készítettek.

A kőrisfák levelének vizes kivonatát belsőleg reuma és vesepanaszok esetén, enyhe vizelethajtóként, valamint izzasztóként és enyhe hashajtóként alkalmazták. Virágpora allergiás tüneteket okozhat!

 

Kártevői

 

Kőris gubacsatka: a virágzaton karfiolrózsára emlékeztető barna gubacsok keletkeznek, melyek fennmaradnak a fán. Erős fertőzés esetén az egész virágzat elpusztul, a fán csupán a gubacsok maradnak, termést nem hoz.

Kőris levélsodró bolha: A petéket még ősszel lerakja a nyugvó rügyekre. A tavasszal kikelő nimfák szívogatják a leveleket, melyek ennek hatására megduzzadnak, és felsodródnak.

   

Kőrisbogár: Egyszínű fémfényű zöld, zöldeskék, vagy enyhén aranyos. Csápja a 3. íz végétől kezdve fekete. Feje széles és lapos, az előhátnál szélesebb. Meleg lombos erdőkben júniustól augusztusig tömegesen jelenik meg. A kőrisen kívül tápnövényei közé tartozik az orgona és a fagyal, a leveleket néha a vastagabb erekig lerágja.

   

Kőris gömbormányos: A lárvák és a kifejlett rovarok a növény leveleibe lyukakat rágnak.

   

Levél és pajzstetvek: a növény lágy részeit, szárát, levelét felsértve, azok nedveit szívogatják.

   

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratóriuma által meghirdetett közösségi szavazáson a résztvevők 2018. év fájává választották a virágos kőrist.

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe