A teve


A teve elnevezés két párosujjú patás fajt foglal magába a Camelus nemen belül, a dromedárt vagy egypúpú tevét (Camelus dromedarius) és a kétpúpú tevét vagy ázsiai tevét (Camelus bactrianus). Az előbbi Észak - Afrika, Délnyugat - Ázsia, India, és Ausztrália száraz és sivatagos területein él, az utóbbi pedig Közép - Ázsiában. A latin Camelus név a görög kamelosz szóból származik, az pedig az arab dzsamal vagy a héber gahmal szavakból, melyek mindegyike "tevét" jelent.

Mindkét nem hossza 3 méter körüli, magasságuk eléri a 2 métert. A hímek tömege 400 és 650 kilogramm közötti, a nőstények 10%-kal könnyebbek.

A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez. Lábuk kétujjú patában végződik, amelyhez hatalmas párnák csatlakoznak, hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként. Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában.

      

Felső ajkuk két részre oszlik, melyek egymástól függetlenül mozgathatók.

   

Rövid ideig akár 65 kilométer/óra sebességre is képes, de inkább a lassabb haladás jellemző rá. A teve általában szelíd állat, de rúgni és köpni szokott, ha felidegesítik.

   

A teve hőség idején képes 4 - 7 napot kibírni ivás nélkül. A sós vizet is megissza. Képes akár 100 liter folyadékot magához venni 5 - 10 percnyi idő alatt. A szomjas teve vizelete csak 1/5 része a normálisnak, széklete pedig annyira száraz, hogy azt tűzrakásra használják fel. A teve az izzadását is szabályozza. A testét borító finom gyapjú kiváló hőszigetelő, ezért teste nem melegszik túl.

Belső hőmérséklete akár 41 Celsius fokra is felmegy, mire egyáltalán izzadni kezd. Kiszáradása elérheti a testsúly 25 - 30%-át is, ami kétszer akkora, mint amit a többi emlős kibír. Ha elegendő tápláléka van, "túleszi" magát, a fölösleget zsír formájában tárolja a háta egy bizonyos részén és a púpjában.

Ha nincsenek karámban tartva, a tevék stabil csoportokba állnak össze, melyben főleg nőstények vannak, és egy kifejlett hím. A nőstények 3 - 4 éves korukban ellenek először. A hímek már 3 éves korukra ivarérettek, de csak 6 - 8 éves korukban párosodnak a nőstényekkel.

A hímek úgy mérkőznek meg egymással a nőstények feletti uralomért, hogy miközben egymás körül lehajtott fejjel köröznek, megpróbálják megharapni a másik lábát vagy fejét, és próbálják az ellenfelet megrúgni, feldönteni. Miután a vesztes teve visszavonul a küzdelemből, a győztes meghempergőzik a földön, ezzel a földhöz dörzsöli a feje hátulján található szagmirigyeket.

   

A domináns hím az összes nősténnyel párosodik. 13 - 14 havi vemhesség után egy utód születik (többnyire az esős évszak alatt), melynek tömege 35 - 40 kilogramm. A tejhozam a szoptatási időszak alatt akár 35 liter is lehet naponta bizonyos fajtáknál.

   

A tenyésztők a tej nagy részét saját céljaikra használják fel a szoptatás 9 - 11 hónapja alatt, majd a borjú elválasztása után a teljes mennyiséget. Szaporodásra 20 éves koráig képes, élettartama 40 év.

A tevét az ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt háziasította. A kétpúpút és a dromedárt is tenyésztik tejéért, húsáért, szőréért és teherszállításra - a dromedárt Észak - Afrikában és Nyugat - Ázsiában, a kétpúpút pedig Közép - Ázsia északi és keleti részein.

A kétpúpú teve testét kétrétegű bunda fedi, egy meleg pelyhes belső rétegből és egy durva és hosszú szálú külső szőrrétegből. Vedléskor mindkét szőrréteget nagy csomókban elhullajtják. Egy példány évente 3 kilogramm szőrmennyiséget vedlik le. A külső szőréből a kasmírhoz hasonló kiváló minőségű fonal készül. A pelyhes belső szőre 5 centiméter hosszúságú, és olyan finom, hogy nem filcesedik össze. Ezt a pehelyszőrt vékony fonalak készítésére használják. Egyes helyeken a tevék bundáját több éves munkával - szakértő nyírással és festéssel - díszítik.

   

   

Egyes feltételezések szerint a magyarság őshazájában már ismerte és tartotta a tevét, és a honfoglaláskor magával hozta a Kárpát - medencébe, bár ezt eddig csontleletek nem támasztják alá. Tudjuk, hogy amikor 1189-ben Barbarossa Frigyes a keresztes hadakkal átvonult Magyarországon, III. Bélától három tevét kapott ajándékba.

A teve kulturális hatása igen jelentős a Közel - Kelet, Észak - Afrika és Közép - Ázsia állattartó népeire. A tevékhez erősen kapcsolódó kultúrák közé tartozik például a beduin - kultúra, ami tevék nélkül ki sem fejlődött volna, mert teljes gazdasági létük a tevéktől függ. A teve teje és húsa biztosítja az élelmet, szőréből ruhát és sátorponyvát készítenek. Kitartása és teherbíró-képessége révén távoli területekig jutottak el, akikkel ilyen módon kereskedni tudtak. Mozgékonysága és szabadsága nagyban meghatározta a beduin gondolkodás alapvonásait.

   

Ázsia és Afrika nagy területein a tevekaravánok ma is meghatározói a gazdaság működésének. A települések közelében létesített karavánszerájok üzleti központként működtek, ahol az árucikkeken kívül a híreket és meséket is kicserélték egymással.

   

   

Karavánszeráj, Pakisztán 1910.

Közép - Ázsiában a hatalmas tevekaravánok biztosították a Selyemút mentén fekvő városok számára a gazdagságot és a gazdasági növekedést, miközben árut szállítottak Európa és Ázsia között.

Manapság is megmaradt a teve gazdasági szerepe azokon a sivatagos helyeken, ahová semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet eljutni. Mivel a teve haladás közben egy oldalon egyszerre emeli meg a lábait, járása jellegzetesen hullámzó, e miatt a "sivatag hajójának" is nevezik.

A 20. század végén újra felfedezték az ősidők óta űzött sportot, a teveversenyt, mely meghatározott útvonalon zajlik, és a gyorsaság elérése a cél. Elsősorban az Arab - félszigeten művelik, dromedárok részvételével.

   


Egypúpú teve (Camelus dromedarius)

Az egypúpú teve eredetileg az Arab - félsziget, Dél - Ázsia és Törökország sivatagainak, félsivatagainak és száraz pusztaságainak volt lakója. Háziasításának első bizonyítékai mintegy 4000 évesek, és Abu-Dzabi mellett egy szigeten bukkantak rájuk - a teve ideje azonban csak később jött el. Háziasítása az arabok történetének fontos állomása volt, mert a mostoha körülményeket jól bíró állat kiváló nyersanyagforrásnak és teherhordónak bizonyult. Az arabok a háziasított tevék elterjedésének köszönhetően törhetett ki izolációjából, és juthatott el a Közel - Kelet fejlett, északabbra fekvő civilizációinak határaihoz, Szíria, Palesztina és Mezopotámia vidékére.

Nem véletlen, hogy az arabok első ismert említése, mely egy Krisztus előtt 9. századi asszír feliraton látható, velük együtt a tevéket is említi. A teve ettől kezdve a beduinok (nomádok) életének meghatározó részévé vált. Húsukat és tejüket elfogyasztották, bőrüket kicserzették, trágyájukat eltüzelték, illetve általuk és velük kereskedtek.

A tevéknek a távolsági kereskedelemben is rendkívül nagy szerep jutott. Jemenből tevekaravánok szállították az Indiai-óceánonhozott vagy helyben megtermelt fűszereket és egyéb luxusjavakat. Szeszélyes és változó hangulatú állat, de mint hátas- és teherhordó nincs párja.

   

130 kilogrammos teherrel akár napi 40 - 80 kilométert is képes megtenni, de feljegyeztek már 150 kilométeres napi teljesítményt is. A tevék nagyon sokáig megőrizték sivatagi szállító szerepüket, - bár mintegy 2000 éve vadon kihaltak - az iszlám arabok általi elterjesztésével párhuzamosan Észak - Afrika sivatagait is meghódították.

   

Háziállatként elterjedt faj, a szabad természetben azonban kihalt. Visszavadult egypúpú tevékkel csak Ausztráliában találkozhatunk.

Marmagasságuk 1,8 - 2 méter, testhossza 250 - 350 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömegük 300 - 950 kilogramm közötti. A két nem meglehetősen hasonló, bár a csődörök némileg nagyobbak. Nyakuk hosszú, a hátukon látható púp felhalmozott zsírt tartalmaz. Finom, gyapjas szőr borítja az állat fejét, torkát és nyakát, illetve a púpját; védelmet nyújt számára a perzselő nap sugaraival szemben. Lába hosszú és kecses, mellkasa és térde szarupárnával rendelkezik, mely megvédi a perzselő sivatagtól, amikor lefekszik. A kétpúpú tevének nincsenek ilyen bőrkeményedései.

   

A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állat, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. Tápláléka fűfélék, lágyszárú növények és levelek. Hetekig elvan víz nélkül. Testsúlyának egyharmadát kitevő vizet is veszíthet anélkül, hogy megsínylené. Az egypúpú teve 50 évig is élhet.

A teve nősténye15 hónap vemhesség után ellik egy csikót. 3 - 4 éves korukban válnak ivaréretté. Az anyja egy évnél is tovább szoptatja a kicsit.

   


Kétpúpú teve (Camelus bactrianus)

A fajt vad állapotban jelenleg a kihalás fenyegeti. Mindössze négy szabad populációja ismert, ebből három Kelet-Kínában, egy pedig a kínai - mongol határvidéken, és környékén él. Háziasított változatával jóval szélesebb körben találkozhatunk a Himalája vonulataitól északra. Kiválóan alkalmazkodott a Góbiban és a Takla - Makánban uralkodó szélsőséges, sivatagi időjárási körülményekhez, elviseli a télen akár - 30 Celsius fokra süllyedő és a nyáron közel 40 Celsius fokig emelkedő hőmérsékletet, illetve a táplálék- és vízhiányt.

      

A kétpúpú teve szőre vastag, bozontos és durva, színe változatos: a piszkosfehértől a homokszínűn át a csokoládébarnáig terjedhet. A nyak alján hosszabbak a szőrszálak, mintegy szakállként lógva az állaton. A homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi az állatot.

   

A fajra jellemző átlagos testhossz 3 méter, míg a marmagasság az első púpnál 1,8 - 2,3 méter. A kétpúpú teve testtömege 450 - 500 kilogramm. A vadon élő példányok kisebbek és fakóbbak a háziasítottaknál.

A vadon élő kétpúpú teve kisebb, 30 példányt számláló csordákban él, amelyeket egy domináns csődör vezet. A hierarchia kialakítása elsősorban a párzási időszakban, agresszív harcokban dől el, ilyenkor a teve köp, rúg és harap.

Élőhelyén igen csekély mennyiségű táplálék akad, ezért az alapvetően növényevő teve olykor kénytelen döghúsra, csontokra, bőrre fanyalodni. Előfordul, hogy a tevék emberi tárgyakat, például szandálokat, takarókat, sőt egész sátrakat is elfogyasztanak.

Víz nélkül sokáig kibírják, de ennek fejében ha csak lehet, teleisszák magukat. A téli időszakban kizárólag a növényekből nyernek vizet. A kérődző tevék igen kemény, éles levelű növényekkel is megbirkóznak erős szájuknak köszönhetően. A baktrián is zsírt tartalékol púpjaiban, amelyek löttyedtté válnak, ha a bennük rejlő tartalékokat felhasználják.

Az őszre eső párzási időszakban a csődörök kisebb háremeket alakítanak ki maguknak. A csikók 12 - 13 hónapos vemhességet követően jönnek világra, és már pár órásan képesek felállni és járni. A szoptatás kb. 1,5 évig húzódik el, de a csikók ivarérettségük eléréséig, azaz 3 - 5 éves korukig anyjukkal maradnak. A tevék 20 - 30 évig élnek.

A kétpúpú tevék háziasítására Krisztus előtt 2500 körül került sor Turkesztánban, és igénytelenségük, valamint nagy teherbírásuk miatt a mai napig népszerűek Ázsia vidékein (számuk nagyjából 2000000). A teve trágyája kiváló fűtőanyag, zsírja a főzésben használható, szőréből textília készül, húsa és teje fogyasztható. A tevék egyéves korukra megtanulják az emberi parancsokat, eztán jellemzően karavánokban közlekednek. Egy kifejlett példány 170 - 270 kilogrammnyi terhet bír el, és felmálházva napi 50 kilométert is megtehet.

A sivatag hajói

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe